Ez alatt a tizenkét rövidke beszélgetés alatt megpróbáltam számotokra egy kis bepillantást mutatni abba a rendszerbe, amin belül én a tanításaimat lehorgonyozni kívánom. Ezek a beszélgetések tulajdonképpen nem ástak annyira a dolgok mélyére, hogy azt a valódi megértést eredményezzék számotokra, ami a végső célotok; ám arra mindenképpen jók lehettek, hogy bemutassanak egy másfajta megközelítésmódot, egy olyan nézőpontot, amit ha továbbvisztek, talán sikerül a saját utatokat végigjárva ezekből néha-néha meríteni, amikor erre szükségetek van.
Ennek a beszélgetéssorozatnak a végén szeretnék nektek egy olyan összefoglalást és ezzel együtt egy olyan tudást átadni, ami lehetővé tesz számotokra bejárni egy mélyebb megismerési utat, ha ezt választjátok.
Ti magatok vagytok a saját valóságának az egyedüli, szuverén teremtői.
Mindez azért lehetséges, mert ti is rendelkeztek mindazon tulajdonsággal, amivel ezt az egész hatalmas univerzumot létrehozó Tudat rendelkezik: ti ennek a hatalmas Tudatnak egy minden részét magában foglaló, holografikus megnyilvánulásai vagytok. A ti valóságotok számotokra egy teljesen objektív, hogy úgy mondjam, kézzelfogható valóság. Számos valóság létezik a tieteken kívül, ám miután ti most a földi létezésetek során ezt tartjátok a valóságotoknak, a többi tűnik illúziónak számotokra.
Azért vagytok itt és most a földön, hogy leföldelve magatokat megtapasztaljátok önmagatok hatalmát, azt az isteniséget, aminek a része vagytok. Ehhez nem kell más, mint integrálnotok magatokba mindazon részeiteket, amik a hatalmas Minden Létezőt alkotják. Ebben nagymértékben segít titeket ez a lineáris, földi tapasztalás, mert ezen végighaladva olyan kihívásokkal szembesültök, ami előhívja belőletek azt a vágyat, hogy egy teljesebb, alkotóbb módon nyilvánulhassatok meg, és ez óhatatlanul magában hordozza az említett integrációt.
Ti a magatok útját járva folyamatosan egy interakcióban vagytok a környezetetekkel, folyamatosan egy társteremtésben vesztek részt, de ez nem jelenti azt, hogy akár a környezetednek, akár más embereknek te ki lennél szolgáltatva. Ez csupán annyit jelent, hogy e folyamatos interakció során lehetőségetek van önmagatok mélyebb megtapasztalására, és ahogy mélyül ez a tapasztalás, úgy színesedik az önmagatokról alkotott képetek; és ez automatikusan kibővíti azt a kört, amit az „én vagyok” mondatotokhoz rendelt fogalmak alkotnak. Ahogy bővül ez a kör, úgy növekedik a tudatosságotok, mert az nem más, mint ezen jelzők halmaza.
Ahogy nő a tudatosságotok, úgy lesz egyre több eszköz a birtokotokban, amivel ezt az illúziót, amit ti háromdimenziós valóságnak hívtok, hajlékonyan, kecsesen tudjátok a magatok képére formálni. Amint ezt megtapasztaljátok, megtapasztaljátok egy időben azt is, hogy ezáltal kitágul számotokra az a horizont, ami a valóságképeteket eddig jelentette, és megláttok ennél az illúziónál egy magasabb rendű igazságot, amit integrálva a tapasztalataitokba, egy olyan teljességre tehettek szert mind a körülményeitek tekintetében, mind pedig önmagatokon belül, ami lehetővé tesz egy következő lépést az önmagatok felfedezésének útján; aminek természetesen sohasem lesz vége. Ez a földi tapasztalás egyedülálló az univerzumban, és az, hogy itt vagytok, csak és kizárólag azért van, mert úgy választottatok, hogy itt lesztek, itt gyűjtötök be fontos tapasztalásokat.
Elidegeníthetetlen és eredendő vágyatok van arra, hogy megtapasztaljátok a bőséget és a teljességet; és ez az a belső motor, ez az a motiváció, ami visz titeket ezen a tapasztalási úton előre. Az, amit ti jó vagy rossz élménynek tekintetek, nem más, mint ez a bőségre és jólétre irányuló ősi vágyatok; ami abból az ősi tudásból eredeztethető, hogy ezen világmindenség egy egységes, harmonikus, körkörös rendszer, ahol nincsen jó vagy rossz, nincsen fény és sötétség, csak részletezettség a megkülönböztethetőség végett. Minden egyes dolog, ami a világmindenségben létezik, magában hordozza a kiegészítő elemét, mert így lehet visszavezetni ezt a most tagoltnak, részletezettnek tűnő rendszert a közös egységes eredetére. Ti különállónak érzitek magatokat, egy rendszer részének, de ez csak nézőpont kérdése, mert ti vagytok maga ez az egész, bennetek összpontosul a Minden és a Semmi egyszerre.
Ha képesek vagytok ezt a földi életet játékosan, szabadon és hajlékonyan élni; ha képesek vagytok megtanulni úgy áramolni, hogy se ne sodródjatok, se ne hajtsátok magatokat egy meghatározott irányba; ha képesek vagytok az érzékeléseiteket kiterjesztve megtapasztalni ennek a földi életnek minden szépségét és csodáját; ha képesek vagytok egymásra, mint egy egység egyes elemeire tekinteni, mint önmagatok egy részére tekinteni; ha képesek vagytok a különböző elétek táruló igazságokat a saját legbelső igazságpontotokból szemlélni és ezáltal különbséget tenni önmagatok számára igaz és hazug között; ha képesek vagytok oly módon megnyílni a világmindenség tudása felé, mindazon tudat felé, amelynek befogadása elhoz számotokra egy mélyebb megismerést – akkor elmondhatjátok, hogy megtapasztaltátok a földi létezést a maga teljességében. Ám ha az időtök nagy részét szenvedéssel, betegséggel, viaskodással, drámákkal töltitek, ha siránkoztok a múlton és rettegtek a jövő miatt, akkor egy olyan csapdába zárjátok magatokat, ami kezeteket-lábatokat fogva tartva egy olyan helyzetbe hoz titeket, hogy mások teremtőerejének kiszolgáltatva hánykolódtok öntudatlanul egyik tapasztalásból a másikba.
Ha egészségesek akartok lenni, ha gazdagok akartok lenni, ha harmonikus kapcsolatokra vágytok, ha szeretnétek minél több földi, hétköznapi csodában részesülni, akkor nincs más dolgotok, mint válasszátok ezt: válasszatok a magatok diaképén vagy tájképén egy olyan pontot, amiből kiindulva képesek vagytok megteremteni ezt. Nincs az a betegség, nincs az a szörnyű körülményrendszer, ami a hatalma alá tud keríteni benneteket, ha ti magatok nem adtok engedélyt önmagatoknak erre. Ez a ti hajótok, barátaim, ezt senki más nem kormányozhatja rajtatok kívül, és ha elhagyjátok a kormánykereket, a hajó céltalanul fog sodródni, és még akár zátonyra is futhat. Ám ha derűsen és erős kézzel megfogjátok a kormánykereket, és az időjárást, a szélirányokat és egyéb tényezőket figyelembe véve kormányozzátok életetek hajóját, nincs az a vihar, nincs az a zátony, nincs az a másik hajó, amely ne titeket szolgálna, és le tudna téríteni titeket az utatokról. Ti vagytok a kapitányok, ti vagytok a parancsnokok és az csak a ti döntésetek, ha ezt a hatalmat, ezt a jogot átruházzátok másra.
Az élet sokkal, de sokkal egyszerűbb dolog, mint azt ti elképzelitek. Hajlamosak vagytok mindent túlbonyolítani, minden mögött valami mást látni, mint ami az valójában, hajlamosak vagytok magatokat egyfajta áldozati szerepbe kényszeríteni pusztán azért, mert nem akarjátok felvállalni a felelősséget önmagatok hajója felett. Ez egy olyan kört teremt számotokra, ahol az áldozatiság, a kiszolgáltatottság, a hiány és a betegség tapasztalati útját járjátok végig, ahelyett, hogy a bőség, a teremtőerő, a harmónia, az egészség ösvényén mennétek a magatok teremtette körkörös folyamat által. Teremtsetek egy új kört a magatok számára most! Nem holnap, nem egy hét múlva, hanem most. Az életetek csak ezekből a most pillanatokból áll, és ha ti minden döntéseteket, az életetek fókuszát mindig a jövőbe helyezitek, az élet elszáll felettetek úgy, hogy észre sem veszitek.
Az élet nem lineáris, még ha ti itt úgy is tapasztaljátok meg: az élet mindig most van, nem is lehetséges ez máshogy, és hogy ez mennyire így van, hogy mennyire fontos megtanulnotok áramolni a mostban.
Adamus
Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/com
Kapcsolódó bejegyzések linkjei:
Adamus - Tudatos valóságteremtés sorozat korábbi részei
Adamus 2 - A valóságteremtés;
Kép: Vladimir Kush
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése