Az előző beszélgetést azzal zártuk, hogy képesek vagytok könnyedén perspektívát váltani, tehát képesek vagytok arra, hogy bármikor kilépjetek abból a szerepből, amit itt a földi létetek során sokan véglegesnek és alapvetően meghatározottnak tartotok. Megígértem nektek, hogy bemutatom, mely tulajdonságotok, képességetek tesz alkalmassá erre titeket.
Ti, mint földi, „fizikai formába zárt létezők”, ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel bírtok, mint a többi nem fizikai formában létező (legalábbis hozzátok képest nem fizikai formában létező). Ugyanúgy van emlékezetetek, ugyanúgy képesek vagytok érzelmekre, ugyanúgy folyamatos interakcióban vagytok a valósággal és minden más létezővel, és ugyanazon képességek mentén vagytok képesek a magatok valóságát kreatív módon alakítani. Bizonyára most sokatoknak feltűnt, hogy ezt az összehasonlítást nem a ti oldalatokról kezdtem, tehát nem azt mondtam, hogy mi, ahogy ti nevezitek, angyalok, képesek vagyunk mindarra, amire ti, de ez szándékos volt. Ugyanis, amikor „lejöttök ide a földre” megtapasztalni ezen a csodálatos és utolérhetetlen helyen magatokat – úgy, ahogy ezt sehol máshol nem tehetitek –, inkább elveszítetek pár képességet, mint hogy azt ti egyedül birtokolnátok. Ez természetesen mind az önfeledt játékot szolgálja, a tapasztalások teljességét, az illúzió fenntartását. Ám azok az alapképességeitek, amik a fizikai formába csapódás előtt a jellemzőitek voltak, azok nagymértékben megmaradtak, csak itt egy módosult módon, egy módosult formában nyilvánulnak meg.
Mondok egy példát: mielőtt „lejöttél” ide a háromdimenziós valóságba, rendelkeztél azzal a képességgel, hogy csupán gondolatok útján kommunikálj, mindenféle fogalomalkotás nélkül. Ez persze nem zárta azt ki, hogy ne legyél képes akár a fogalmi gondolkodásra is, hiszen ha erre nem lennénk képesek, én nem tudnám most e gondolatokat számotokra átadni.
Tehát rendelkeztél ezzel a képességgel, ami azt jelentette számodra, hogy pusztán gondolatcsomagok révén legyél képes egy hatékonyabb, gyorsabb kommunikációra más létezőkkel, aminek a legnagyobb előnye a fogalmi gondolkodáshoz képest, hogy az információtorzulás minimális, nagyjából egy ezrelék, míg a fogalmi gondolkodás és kommunikáció folytán ez kb. átlagosan 20-40 százalék között mozog. S miután számodra ez a képesség adott volt, mikor lejöttél a földre, akkor ezt a földi viszonyokhoz kellett alkalmaznod, mert míg a gondolatcsomagok küldése mellőz minden linearitást, addig a fogalmi gondolkodás nem létezhet nem lineárisan. S a földi lét minden szinten megköveteli a linearitást az idősík ilyetén értelmezése miatt, tehát neked ezt az eredendő képességedet a földi létezéshez kellett igazítanod.
Hogyan történt mindez, drága barátom? Úgy, hogy az információidat a tudatod tárolja, ott van az összes emléked, az összes gondolatod és minden önmagaddal kapcsolatos tudásod, ez a te hatalmas, globális memóriád. (Ha ez nem lenne így, én sem tudnék most neked egyfajta tudást átadni, hiszen nekem nincs fizikai értelemben vett agyam, aztán mégis képes vagyok ezen gondolatok megalkotására, amit te magad előtt látsz.)
Tehát a földi létezéseddel nem szűnik meg a gondolatcsomagokkal történő kommunikációs képességed, csupán annyi történik, hogy ezeket a gondolatcsomagokat a te agyad, a te elméd, aminek legfőbb szerepe a rendszerezés, osztályozás, szépen lineárisan kibontja és hangsorokká, szavakká, mondatokká formálja a linearitás mentén. Tehát az eredeti képességed egyfajta átalakulás folytán, de megmarad.
Ezt úgy is fogalmazhatod, hogy te, amikor gondolkozol, amikor beszélsz, egy sajátos módon közvetíted a magad tudatát a földi formádon keresztül önmagad számára, pontosan úgy, ahogy az én társam teszi ezt most velem, az én tudatommal. Én leküldöm neki a gondolatcsomagokat, amit aztán az ő agyának a segítségével magam bontok ki oly módon, hogy ő a leküldött gondolatcsomag kibontása révén mindig felvillantja számomra azt a megfelelő szót, amit az ő agya a kibontás során választana, és én ezt vagy elfogadom, vagy elvetem, és akkor keresek az ő szókincséből egy számomra megfelelőbbet. Ezt úgy tudom elvégezni, hogy a tudatom hozzákapcsolódik az ő elméjéhez, és úgy használom azt, ahogy te most a tudatodat a magad elméjén keresztül megnyilvánítod.
Mindezt azért mondtam el nektek ilyen részletesen, mert ezzel akartam rávilágítani arra, hogy a te fizikai formád a földön rengeteg dologra képes; igazából arra való, arra alkottátok meg a magatok számára, hogy mindazon képességeket, amivel rendelkeztek fizikai formán túli létezésetekben, itt a földön is képesek legyetek megnyilvánítani. Tehát elmondható, hogy a fizikai test, az elme és a test minden szerve egy átalakító rendszer.
Egész egyszerűen ezt úgy kell elképzelnetek, mint a búvárfelszerelést: a búvár ugyanazokat a dolgokat képes megtenni a vízben, amit a szárazföldön, csak rendkívül korlátozott módon, és ehhez ráadásul kell neki a felszerelés: csak oxigénpalackkal képes levegőt venni, csak békatalppal a lábán képes haladni, csak a testhez simuló ruhában képes sokáig a vízben maradni, és csak speciális szemüvegen keresztül képes látni. És bizony van pár olyan képessége is, amit itt a vízben nem tud kamatoztatni, nem érez szagokat, nem képes ízlelni, mert különben nem kap levegőt, és a szájába megy a víz stb. Viszont képes számos olyan dologra, amire a szárazföldön nem: képes áramlani a vízzel, képes lebegni, felfelé és lefelé haladni segédeszköz nélkül stb. Tehát láthatjátok, hogy a dolog korántsem olyan korlátozott, mint az elsőre látszik. Nézzük sorra, mik azok a képességeitek, amiket itt a földön egy módosult formában, de alkalmazni tudtok, mik azok, amiket óhatatlanul „elvesztettetek” és mik azok, amik csak e földi síkon vannak a birtokotokban?
A gondolatcsomaggal való kommunikációt már említettem, mint egy olyan képességet, amit némileg módosítva alkalmaztok itt a földön. Ezek azok az esetek, amikor egy konkrét mondatnak, fogalmi struktúrának árnyalt többletjelentést tudtok adni; ez az, amire azt mondjátok, hogy tudtok olvasni a sorok mögött; és többnyire ennek a képességeteknek köszönhetitek a szépirodalmi alkotások jelentős részét, főleg a verseket. Egy adott gondolatcsomagot az elmétek ilyenkor kibont egy módon – egy lineáris fogalmi sorba rendezve azt – de a lineáris fogalmi sorhoz ti hozzákapcsoljátok azt a gondolatcsomagot, amit az kibontott és ennek a képességeteknek a révén ezt más is ki tudja bontani, mert a gondolatcsomag olyan információ, ami egy fogalmi sorhoz energetikailag kódolva van. Ha a gondolatcsomag egyszerű, nem összetett, akkor maga az energetikai kódolás is egyszerű, tehát a jelentés kevésbé árnyalt, ám ha összetettebb, bonyolultabb, akkor maga az energetikai kódolás következtében sokkal több információt hordoz, mint ami a fogalmi kibontás során megnyilvánult. (A gondolatcsomagokról egy későbbi beszélgetésünkben még szót ejtek.)
A másik ilyen képességetek, ami a földön módosultan, de jelen van, az az általános érzékelési képességetek, amivel a „nem fizikailag” is képesek vagytok a valóság egyes elemeit és egymást érzékelni. Ez egy általános, nem érzékszervekre bomló energetikai érzékelés, ami jóval árnyaltabb észleleteket eredményez, mint az a mód, ahogyan ezeket ti az öt érzékszerveteken keresztül a fizikai síkon lebontjátok. Vegyünk megint egy példát: érzel egy illatot, amit te itt a földön mindenképpen egy fogalomhoz fogsz társítani az agyadban; ha ez nem megy, mert mondjuk, nem tudod semmi általad eddig ismert fogalomhoz kötni az adott érzetet, akkor az elméd keresni fog egy ehhez az illathoz legközelebb álló fogalmat, és hasonlító jelzőként hozzárendeli. (Olyan szaga van, mint a…) Most miután a „nem fizikai birodalmakban” ezeket az érzeteket egységében, globálisan érzékelitek, nem bontjátok le érzékszervek által különböző fajtájú érzetekre, ezért ott egy általános energetikai mintázatot érzékeltek, ami magában foglalja mindazon jellemzőket, amiket ti szagnak, íznek, tapintási ingereknek, hangnak vagy látványnak érzékeltek. Ez egy sokkal kifinomultabb, egységesebb észlelési mód, és ezt a földi síkra is lehozzátok egyfajta intuíció, megérzés formájában, de pontosan, miután ez nem kapcsolódik számotokra konkrét fogalmi rendszerhez, elég megfoghatatlannak is tűnik.
Van még egy képességetek, ami a sajátotok és a fizikai formátokban is alkalmaztok, ez a beleérző képességetek, aminek számos elnevezését ismeritek. Ez nem más, mint az a képességetek, hogy a forma hiánya révén képesek vagytok egymásba átfolyni a „nem fizikai birodalmakban”, képesek vagytok egy időben több helyen lenni, amit itt a földön nem tudtok megtenni, mert vagy egymás mellett, vagy egymáson tudtok lenni, egymásban nem. Nos, amikor így belefolysz a másikba, tisztán érzed az ő minden érzését, „veszed” minden „gondolatát”, tehát ez egy teljes átélést eredményez. Itt a földön erre képtelenek vagytok, ám megvan az a képességetek, hogy energetikailag egymásra tudtok hangolódni oly módon, ami hasonlít ahhoz a képességetekhez, amikor át tudtok folyni egymásba. Ezt az érzékelést szintén az agy dekódolja számotokra, ez egyfajta rezgés, amit képesek vagytok egymásban megérezni, s ezt az agy fogalmilag rendszerezi, szimpátia, antipátia és egyéb olyan fogalmak mentén, ami számotokra mindennapos (pl. tudod, mert érzed, hogy valaki hazudik neked stb.). Van ezeken kívül számos ilyen tulajdonság, de igazából nem célom mindezt felsorolni, csupán meg akartam mutatni, hogy az, hogy itt a fizikai világban vagytok, még nem jelenti azt, hogy csak a fizikai érzékszerveitekre vagytok utalva.
S mi az, amiket elveszítettetek a becsapódás során? Elveszítettétek mindazon képességeiteket, aminek feltétele a nem lineáris tapasztalás, elvesztettétek a valóság többféle értelmezését, elvesztettétek az idő különböző módozatainak értelmezését és minden ebből eredő egyéb képességet. Mindezt csak azért, mert nem szolgálná az itteni teljes tapasztalásotokat, nem szolgálná azt, hogy leföldelve tudjatok élni ebben az illúzióban, az itt és mostban. S mit nyertetek, barátaim? Mindent, ami a fizikai érzékelésetekhez kötődik: a tapintást, a testérzékelésnek ezt a sűrű és meghatározott módját, az ízérzékelést, a hangok nem csupán frekvenciaként való értelmezését, a látvány változatos érzékelését, mindent; mert ugyan az elmondható, hogy mondjuk én sokkal átfogóbban és teljesebben vagyok képes érzékelni a magam módján azt a valóságszintet, amit én annak érzékelek, de pontosan ennek következtében nem rendelkezem azzal a fajta megkülönböztető képességgel, amivel ti itt a földön az elmétek révén rendelkeztek. Ez egy teljesen más irányú tapasztalást eredményez számomra és számotokra.
A következő beszélgetést annak kívánom szentelni mindezek fényében, hogy megmutassak számotokra egy olyan utat, aminek a révén megtanuljátok ezt a fizikai valóságot, a ti valóságotokat a lehető legteljesebben megtapasztalni, lehetőleg az érzékeiteket olyan finomra hangolni, hogy megtaláljátok e változatosságban azt a mindenre kiterjedő bőséget, amit a magatokévá tehettek pusztán az érzékszerveitek és a fent vázolt képességeitek által.
www.adamus-saint-germain.hu/com
Kapcsolódó bejegyzések: Adamus1 - Miért vagytok itt?; Adamus 2 - A valóság; Adamus 3 - Társteremtés; Adamus 4- A társteremtés módozatairól és titkairól;Adamus 5 -Kreatív és harmonikus valóságteremtés; Adamus 6 - Különböző perspektívák; Kryon - A társteremtés imája; Az elfogadás imája; Plejádok a gondolati teremtésről; 3 mágikus lépés; A csoda - multidimenzionalitás; Szív és ész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése