Talán ez lesz a legnépszerűbb beszélgetésünk, mert ebben szeretnék számotokra egy sor olyan gyakorlati útmutatót adni egy konkrét példán keresztül, ami az eddigi beszélgetések anyagait magában hordozva megmutathat számotokra egy olyan ösvényt, amin talán ebben a teljességében még nem mentetek végig.
A konkrét példa legyen a következő: adva van egy férfi és egy nő, akik egy picike lakásban laknak valahol egy kisebb városban. Nagyjából középkorúak, nincsen gyermekük, bár nagyon vágynak rá. A kettőjük fizetése éppen elég arra, hogy eltengessék magukat, de viszonylag harmóniában, békében élnek egymással.
Idáig tart az alapszituáció és most ebből kiindulva nézzük meg, hol szokták az emberek a kreatív teremtési folyamataikat vakvágányra terelni, hol akad meg a dolog a számukra nem megfelelő eredményeket hozva.
A házaspár elhatározza, hogy – miután régóta vágynak gyermekre, de e gyermekáldás eddig elkerülte őket – utánajárnak annak, mi lehet a gond, miért nem sikerül az asszonynak teherbe esnie. Elmennek egy neves nőgyógyászhoz, aki sok pénz fejében megvizsgálja az asszonyt, elküldi számos egyéb vizsgálatra, és a férfit is számos procedúrának veti alá. És akkor itt álljunk meg, mert ez most az a képkocka, amit az asszonyka néz (az ő szemszögéből kívánom végigvezetni a példát).
Tehát jelen pillanatban az ő falra vetített képén a következő látható: egy szerény, „éppen elég” élet minden kelléke, egy szerető és kissé aggódó férj, és egy – az eddig meg nem valósult terhesség miatti – kálvária összes eleme. A visszautaló rész ebben a képben ugye mindaz a fizikai körülményrendszer, ami őket körülveszi: a kis lakás, az éppen elég fizetés, valamint a meg nem valósult terhesség. No és mi az előreutaló mondat, ami meghatározza a következő képkocka lehetséges potenciáljait? Ez maga a vizsgálat, hiszen annak vagy így vagy úgy valamilyen eredménye lesz. No mármost hogyan zajlik egy ilyen esetben a tömegtudatos teremtési folyamat?
Az asszonyka a soron következő képére két dolgot teremthet: vagy teherbe esik, vagy nem.
„No de, Adamus – szegezheted megint nekem a kérdést –, hát ennek az esetnek nagyon más kimenetele nem is lehet, hiszen ez egy kétesélyes játszma!” Sajnos vitatkoznom kell veled, drágám, mert azt tudnod kell: olyan soha sincs, hogy valami kétesélyes. Mindig végtelen számú lehetőség adódhat egy adott szituációból, és ami számodra két esélynek látszik (vagy leesik a pohár vagy nem), az gyakorlatilag egy szerteágazó, végtelen eseménysor két kezdőállomása, ami semmilyen formában nem határozza meg a végkifejletet (ha leesik a pohár, összetörik, mondanád, ám a leeső pohár magában foglalja annak a lehetőségét, hogy valaki elkapja és még magasabbra teszi, és így tovább a végtelenségig).
Tehát ennek a mi történetünknek sincs egy olyan konkrét, zárt kimenetele, ami meghatározna egy eleve végigjárandó utat. Tegyük fel, a mi kedves főszereplőnk, nevezzük őt Katának, szóval ez a mi Katánk kreatív módon kívánja a következő kockát megteremteni, mert egy olyan fordulatot szeretne az események eddigi logikus folyásába beemelni, ami által ez a történet teljesen más irányt vesz.
Ugye, az elmondható, hogy Kata példájában is vannak körülötte más gépek: ott a férje gépe egy jókora közös metszettel, ott vannak a szülők, barátok, munkatársak gépei a maguk képét vetítve erre a kockára, ott vannak az orvosok, és még sorolhatnám. Először is mi az első dolga Katának, ha el akar indulni egy más irányú úton? Amint már tanítottam, először is meg kell néznie a képet a főtémára fókuszálva. Meg kell néznie oly módon, hogy különbséget tudjon tenni lényeges és lényegtelen közt. Ezt, ugye, megtanultuk, hogy leginkább a fókusz áthelyezésével lehet elérni; tehát megvizsgálja a főtémát, majd kiterjesztett fókusszal hátralép a kerítés mögé, perspektívát vált és egy idegen szemével is ránéz erre a képre. Azonnal meg fog látni így két dolgot:
Az egyik az, hogy amikor a számára leglényegesebb főtémára fókuszált (gyermekáldás), azonnal láthatóvá vált, hogy van számos olyan, általa problémának észlelt tényező, ami ebből a szempontból teljesen jelentéktelen, de miután ő hangsúlyosnak tartotta az általános fókusz miatt, ez nagymértékben úgy alakította az érzelmi viszonyulását az előző kockákhoz, hogy ebből alakulhatott ki ez a kissé borongós mostani kép. S miután a mágnes a gépében eközben folyamatosan állítódott, most egy olyan helyzetben találta magát, amikor ezzel a mágnessel odavonzotta az orvost, aki azt a képet vetíti az ő képére, aminek a keresztmetszetében ott van a meddőségi klinikán való találkozásuk. A kiterjesztett fókusz során pedig észreveszi, ami ebben a borús képben eddig nem volt számára nyilvánvaló, azt az üdítő részletet is, amit mondjuk egy közelgő nyaralás lehetősége jelent ezen a képen.
No most itt áll a mi Katánk ezzel a tudással és információval, amit csupán a fókusz - és perspektívaváltás során szerzett meg. Ekkor megvizsgálja azokat a közös metszeteket a képén, amik számára zavaróak, és eldönti, hogy mi az előrevivőbb számára: az, ha kiragad a saját képéből egy csak rá jellemző részletet, és arra helyezi át a figyelmének fókuszát, avagy a közös metszeteknek ad más előjelet a mostanin kívül. Kata ebben a pillanatban úgy érzi, sokkal több a zavaró metszet, sokkal több a borongós epizód ezen a képen, mint hogy az ezekhez fűződő érzelmi viszonyát megváltoztatni tudná, s ekkor a kiterjedt fókusz során megpillantott nyaralásra gondol, mint egy olyan részre ezen a képen, ami most a legjobb érzésekkel tölti el. Erre a nyaralásra egyedül mehet el, mert ezt a munkahelyén kapta egy kollégájától, és bár eleinte nem is akart elmenni, mert nem nagyon foglalkozott a dologgal, de most a kiterjedt fókusz használata révén a szemébe ötlött ez a kínálkozó alkalom. Ekkor áthelyezi a fókuszát, annak teljes koncentráltságát erre a nyaralásra és úgy választ, hogy minden más körülményt figyelmen kívül hagyva a következő képen ezt a vonalat viszi tovább.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Semmi mással nem foglalkozik az itt és mostban, mint ezzel a nyaralással; természetesen ettől még elvégzi a munkáját, éli az életét, de minden érzelmével, s az elméjének nagy részével most erre a nyaralásra koncentrál. Beszerez a célállomásról útikönyveket, információkat szerez a világhálón az útról, erről beszél a barátaival, sőt még egy szép ruhát is vásárol magának a nyaralásra.
Ez azt eredményezi, hogy már a következő képen a fő téma bizony a nyaralás lesz, és innentől minden más tényező ennek rendelődik alá a történet szempontjából. Közeleg az utazás időpontja, és a mi Katánk eddigre már teljesen előkészítette a gépe mágnesének állítgatása révén, hogy az egy magasabb, örömtelibb frekvenciát bocsásson ki magából. Közben a meddőségi vizsgálatok folytak tovább, de Kata nagyon tudatosan törekedett végig arra, hogy a fókuszt a nyaraláson tartsa, és ne terelje át erre a témára. Elérkezik a nagy nap: Kata elindul a várva várt utazásra, s a repülőn egy férfi ül mellé, akivel szóba elegyednek és e beszélgetés során kiderül, hogy a férfi egy speciális gyógymóddal dolgozik, ami a meddőség kezelésében nagyon jó eredményeket hozott eddig. Megadja Katának az elérhetőségeit, és ezzel Kata teremtett magának a képére, pusztán a helyes és tudatos fókuszálás révén, egy újabb lehetséges kimenetet a gyermekáldás története tekintetében is.
A nyaralás során csodálatosan érzi magát, hiszen erre már érzelmileg teljesen ráhangolódott, ám az egyik nap hívja a férje és közli vele a lesújtó hírt: megjött a vizsgálati eredmény, és sajnos Katának olyan egészségügyi problémája van, ami szinte teljesen kizárja a teherbeesés esélyét számára. Most megint itt van ugye ezen a képen, ezen a csodálatos nyaralós képen egy olyan közös metszet, ami ezt a képet teljesen leronthatja. Ha ilyenkor Kata erre a közös metszetre úgy tekint, hogy a most belőle kiváltott hangulatának megfelelő folytatást rajzolja meg, akkor egy olyan irányba tereli a teremtési folyamatát, amiben a meddőség lesz a főszereplő, akár potenciálisan egy válást is magában hordozva ebből kifolyólag.
Ám miután maga az alap-képkocka már egy harmonikus képet mutat, és csak ez a zavaró tényező van rajta; hiába hangsúlyos epizód ez a maga módján, Kata nem akarja ezt egy számára negatív előjelű tapasztalássá alakítani, ezért úgy dönt, ezt a hírt más előjellel látja el, és úgy viszi tovább a maga történetében. Egy lehetőségnek tekinti, hiszen tudja, hogy az, hogy találkozott a repülőn azzal az emberrel, akinek a névjegyét elkérte, annak a mágneses átállításnak az egyenes következménye, amit az elmúlt pár képkocka megteremtése révén végzett el. Valamint azzal is tisztában van, hogy bár ez a konkrét tapasztalás, amit a férje telefonhívása révén él most át, itt és most van, de az eredete egy jóval régebbi képkockára tehető, ha a lineáris idősíkot nézzük; ám ha azt az időfogalmat vesszük alapul, amit én egy olyan körként írtam le, aminek Kata minden pontján egyszerre és egy időben jelen van, akkor tudja, hogy ez az az epizód, ami lehetőséget teremt számára egy teljesen új kör megalkotására szintén az itt és mostban.
És ha ő van annyira tudatos, hogy ezt felfogja, és az elméjét annyira az uralma alá tudja helyezni, hogy képes legyen a fókuszt rajta tartani a nyaraláson, és képes legyen ebben a telefonhívásban a lehetőséget látni az akadály helyett, akkor ez azt eredményezi, hogy a következő képkockára továbbra is sikerül derűs képet festenie. Ebben segítségére lehet az a fajta szemlélési mód, érzékelési mód, amit az előző fejezetben írtam le, ugyanis ezáltal még több síkon képes a valóság tájképét érzékelni és ez még egyre és egyre feljebb tolja a mágnesének a frekvenciáját. Valamint segítségére lehet az a típusú időértelmezés is, amiben nincs jelen és múlt, amiben csak egy körkörös tapasztalás van az itt és most élményein keresztül, ezért képes lesz arra, hogy ezt az új kört oly módon teremtse meg a maga számára, hogy abban már az élete egyéb tényezői is egy teljesen más módon legyenek jelen.
Azt, hogy egy ilyen teremtési folyamatban egy témára fókuszálva hogyan tudjuk magunkkal rántani az összes minket érintő körülményrendszert, nos, erről fogok beszélni a következő fejezetben.
Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/com
Adamus - Tudatos valóságteremtés sorozat korábbi részei
Adamus 2 - A valóságteremtés;
További kapcsolód bejegyzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése