Ugrás a Szívünk Tudásába
Február rövid, ámbár potens hónap, amely sok mozgolódást hoz. Életünk számos olyan aspektusát igazítjuk most ki, amely korábban beszorult és nem tudott kimozdulni. Ultra ébernek kell maradnunk, hiszen minden nagyon gyorsan történik majd. Mélyebben kell, igazodunk majd a 11/11/11-es Átállításhoz. Ez azért van, mert még mindig próbálunk korábbi, az átállítás előtti feltevéseket, attitűdöket, érzelmeket, bírálatokat, viselkedési mintákat és hitrendszereket cipelni az Átállítás utáni világba. Ez szimplán nem működik többé. Az év első két hónapja, amíg a korább minták és helyzetek a figyelmünkért kiáltanak – számos kihívást tartogat. Nekünk most éppen ezért meg kell tanulnunk azokra, teljes mértékben új módokon reagálni.
Egy életbevágóan fontos eleme az Új Navigációnak a minden időben tiszta, őszinte kommunikáció. Teljes mértékben őszintének kell lennünk magunkhoz és másokhoz – még akkor is, ha úgy gondoljuk, nem mindenkinek fog tetszeni, amit mondani akarunk. De ez az a mód, ahogyan az Igazak kommunikálnak. Ha egy másik Igaz Egyhez beszélünk, ő bizonyosan értékelni fogja majd mindezt. Beszéljünk nyitottan a szükségleteinkről és jelöljük ki a szükséges határokat. Ha e helyett mindent magunkban tartunk, az csupán stagnáló helyzetekhez és görcsös, megragadt szituációkhoz vezet majd. Szükséges, hogy kifejezzük másoknak, ha valamit nem érzünk helyesnek és tudatosak legyünk arra, ami zajlik. Csak is ez által érkezhetnek meg hozzánk az új, kreatív megoldások.
Közben, a Tökéletes Vihar egy új típusa van felbukkanóban, amely nem egyszeri esemény, hanem sokkal inkább egy fél-tartós Takarónak hat, életeink fölött. Míg mindez azon fontos dolgok bőségét hozza, amelyeket még meg kell tennünk, aközben néhány jelentős és csekélyebb kihívással, számos hibával is küszködnünk kell. Ezek nem feltétlenül rossz dolgok, de annyi zajlik belőlük egyszerre!!!
Ezen Takarók úgy lettek a célnak megfelelően alakítva, hogy minden egyes személyt tökéletesen beburkoljanak. Kivétel nélkül mindannyiunkra rálelnek – egyszerre aktív kioldógombjainkra, és azokra is, amelyek már hatástalanítva lettek; egészen a legbensőnkig próbára téve minket. Amikor ez történik, úgy érezzük, hogy a Blake-féle „egy homokszemben meglátni a világot” csapdába esünk, és minden a rossz irányból birizgál minket. Noha, ahogyan a nagy nyomás a szenet gyémánttá változtatja, úgy segíti ez az ismétlődő irritáció az osztrigát is, hogy gyöngyöt alkosson.
Ezen Takarók azt követelik tőlünk, hogy megtanuljunk minden időben, a Vihar Szemével látni. Ez rendkívüli segítség, hiszen most ez az, amit leginkább tennünk kell. A Viharok mindaddig folytatódnak majd, amíg biztosan le nem horgonyoztunk, Szívünk Tudásába. Amíg ezen időket éljük fontos, hogy emlékezzünk: nem a külvilág dualitása az, amely elmenőben van, de sokkal inkább a bennünk található dualitás minták azok, amelyek most elapadnak.
Az ITT ÉS MOST kompozíciója nagymértékben változik. Sokkal koncentráltabb és kibővült. Emiatt már nem tudunk az Időhöz, mint az uralkodó valóságunk meghatározó mértékegységhez kapcsolódni. Ehelyett, a végtelen időtlenség babonázó állapotának mélységébe haladunk, amely a kibővült ITT ÉS MOST-ban található. Az idő maga ugyanis, fokozatosan elasztikusabbá válik. Mivel az, a dualitás egy mesterséges koncepciója, ahogyan az, a különbözőség is. Az idő, a Dualitás Sablonjára volt kitalálva, és ahogyan a kettősség eltűnik, az idő maga is összeomlik.
Akik most vagyunk, az nem más, mint annak kompozitja, akik eddig mindannyian voltunk. Mint Múlt, Jelen és Jövő felgöngyölödve, az ITT és MOST jelen pillanatába. Most képesek vagyunk egyként látni az egészet – mint egy, a végtelenbe nyújtózó vonalát; mint tündöklő gyöngyök teljes sorát.
Amikor tudatosan kapcsolódunk ehhez a végtelen sorhoz, saját Végtelen Történetünk mögé sorakozunk fel. Ez, a soha véget nem érő története annak, akik vagyunk és, amiért itt vagyunk. Amikor felélesztjük saját történeteink, teljessé tesszük a kört és az evolúciós spirált egy új szintre emeljük.
A kibővült ITT ÉS MOST-ban rejlő végtelenség maga, a Vihar Szeme, ami pedig nem más, mint Szívünk Tudása. Ott tartózkodni, lehetővé teszi, hogy mindenkinek nézőpontját láthassuk egyszerre. Abban a könyörületben részesít minket, hogy túllássunk a dualitás definícióinak korlátain, felszabadítva a dualitás alapú percepcióktól.
Februárban, néhányunkat egy forgószél ragadja majd el, csak úgy, mint a tornádó tette az Óz, a csodák csodájában Dorothy házával, amelyet Óz varázslatos földjére repített. Mire – egy pár hónapon belül – véget ér, lerak majd bennünket Új Igaz Otthonainkban. Addig azonban az energiák illékonynak és nyomasztónak tűnhetnek. Olyan érzést keltve, mintha minden fénysebességben haladna, ahogyan a napok telnek, múlnak a homályban. Időnkét szétlapítva vagy széttörve érezhetjük magunk. Amikor valami elreped és kinyílik, gyengének, törékenynek és sebezhetőnek tűnünk. Ez azonban régen lepecsételt rekeszeket nyit ki legbelül. Elmélyíti érzéseink. Lesznek idők, amikor mindent megkérdőjelezünk; amikor távol érezzük magunk a hozzánk közelállóktól; amikor készen állunk lemondani a tudásunkról és csak körbe-körbe haladni – biztonságot keresve, kizárva a világot. Mindezek ellenére egy részünk továbbra is tudja majd, amit a Szívünk legbelül ismer, és ezen érzések hamar tovább állnak. Ha visszatekintünk a régi utunkra, a 11/11/11 előtti időkre, erőtlennek érezzük magunk.
Amikor a múltat fürkésszük, képtelenek vagyunk észrevenni az új dolgokat előttünk. Igen, erőtlenek vagyunk, amikor azt akarjuk, hogy a dolgok úgy működjenek, mint korábban. De tudnunk kell, hogy a MEGFELELŐ IDŐBEN – MEGFELELŐ HELYEN vagyunk akkor is, ha nem látjuk minden részletét annak, amit zajlik.
2012 az Ugrás Éve és Február a hónap, amikor ugornunk kell. Ez az a hónap, amikor valóssá, őszintévé és igazzá kell válnunk. Itt az idő. Minden megfelelő, ahogy korábban még soha.
Ugorjunk hát most!
Fordítás forrása: Pávalány blogja
Eredeti szöveg: Solara hivatalos honlapja / Leaping Into Our Heart’s Knowingnes
Kapcsolódó bejegyzések:
11:11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése