Az előző beszélgetésünkben végigjártuk Kata szempontrendszerén keresztül azokat a tényezőket, amiket eddig feltártam előttetek, hogy lássátok, nagyjából hogyan mutatkozik meg ez a gyakorlatban. Természetesen nem tudtunk kitérni minden apró részletre, de nem is ez volt a célunk, csak meg kívántam nektek mutatni, hogy nem olyan bonyolult dolgok ezek; hogy próbálok a tanításaim során olyan ismereteket adni számotokra, amit könnyedén be tudtok illeszteni a mindennapjaitok történéseibe és fokról-fokra tudunk majd továbbhaladni egyre mélyebb ismeretek révén egy olyan átfogó tudás irányába, ami segít titeket abban, hogy ezt a földi létezést a maga legteljesebb mértékében tudjátok átélni, mindent, amivel találkoztok az életetek során, az uralmatok alá hajtva.
Folytassuk tehát Kata történetét egy más oldalról megvilágítva!
Azt az előzőekben megmutattam nektek, hogy hogyan lehet egy negatívnak tűnő helyzetet is valamilyen módon uralni, annak érdekében, hogy a következő eseménysor, a következő képkocka titeket szolgáljon oly módon, ahogy vágytok rá. Azonban ez még nem jelent kellő információt számotokra, hiszen ti azt szeretnétek, hogy az életetek minden tényezője a számotokra legmegfelelőbb módon táruljon elétek, hogy egy teljességet, bőséget tapasztalhassatok meg az életetek során.
Ha megvizsgáljuk Kata történetét egy olyan szempontrendszer alapján, ahogy ezt eddig nem tettük, sok mindenre fény derül. Ott tartottunk a történetünkben, hogy Kata volt annyira tudatos, hogy képes volt a fókuszát egy ponton tartva a történetét a maga módján folytatni, és nem engedte meg magának, hogy egy negatívnak látszó esemény kibillentse ebből az irányból. „No de, Adamus – teszed fel, drága barátom, jogosan a kérdést –, hiába uralok én az életemben egy mozzanatot, a többi lehet, hogy továbbra is olyan irányt fog venni, ami nekem nem megfelelő; tehát mit kell ilyenkor tennem? Mit tegyek, ha én azt akarom, hogy az életem minden részlete úgy bontakozzék ki előttem, ami számomra megelégedettséget eredményez?”
Nagyon egyszerű ismét a válasz, mint mindig. Ha képes vagy arra, hogy az életed egyetlenegy momentumára fókuszálva, azt számodra csodálatos színekkel kiszínezve tetszetőssé tegyed, akkor hidd el, drága barátom, hogy ez az egész képet átalakítja egy neked tetsző módon.
Hogy ez miért van így, ahhoz tudnod kell valamit az energia természetéről, illetve arról, hogy a dolgok hogyan függnek össze egymással. Ezt úgy kell elképzelned, mint egy hatalmas puzzle-t, egy hatalmas kirakós játékot, ami nem mást szimbolizál, mint azokat a tényezőket, amiken keresztül megtapasztalod önmagad. Ezen a hatalmas kirakóson egy olyan kép rajzolódik ki, ami a te itt és mostodat mutatja meg számodra pontosan úgy, ahogy te ezt a fizikai valóságodban megtapasztalod. Tehát itt van ez a kirakós, és te ezen a kirakóson a saját szuverén választásod eredményeként csak egy motívumra koncentrálsz, csak azokat az elemeket gyűjtöd össze, amik ehhez a motívumhoz tartoznak. Elkezded kirakni ezt a motívumot, a többit teljesen figyelmen kívül hagyva, de amint kész a képnek ez az apró részlete, ez azt eredményezi, hogy ennek a részletnek a szélén számos olyan kapcsolódási pontot fogsz találni, ami a kép többi motívumának a kezdete, vagy széle. S ilyenkor mindig csak a fő motívum melletti részhez illesztve egy-egy elemet, szép lassan kirajzolódik a kép a maga teljességében.
Mit jelent ez gyakorlatban? Azt, hogy ha képes vagy arra, hogy tudatosan az életed egyetlen szegmensére koncentrálva, a magad tetszetős módján újrateremtsd azt, ennek a teremtésednek a „szélein” létrejön egy olyan mintázat, amihez ha hozzákapcsolod a többi részt, akkor ennek a szép motívumnak a mentén fog kirajzolódni a kép.
Kata példájánál maradva, ő végig a nyaralásra koncentrál, ez az ő főmotívuma a képen, s amikor kirajzolódik ez a maga teljességében, tehát átéli a nyaralást, az energetikailag egy olyan mintázatot eredményez, ami magához húzza önkéntelenül a többi mintázatot. Ezek a dolgok oly módon manifesztálódnak, hogy a megtestesülésük egyfajta linearitás mentén bontakozik ki számos szinkron esemény során. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy füttyjelet, amit az ember a partnere megtalálása érdekében hallat egy nagy tömegben, és erre senki más nem reagál, csak az, akinek szól. Ha te képes vagy arra, hogy egy minta megrajzolása által egy olyan energetikai mintázatot hozzál létre, ami megváltoztatja az egész képhez való viszonyulásodat, hozzáállásodat, akkor minden, a képen lévő részlet ehhez fog idomulni, mert erre a füttyjelre odasereglenek azok a főmotívumoddal azonos rezgésű körülmények, tényezők, amik energetikailag kapcsolódni tudnak a te mintázatodhoz.
Kata hazaérkezik a nyaralásából, és felhívja a repülőn megismert orvost. A kedve bizakodó, a nyaralás során kipihente magát, szépen lebarnult, tán fogyott is pár kilót, amitől nagyon jól érzi magát a bőrében. A férje hihetetlen rajongással fogadja, csodálatos napokat töltenek együtt. A munkahelyére beérve az a hír fogadja, hogy szeptembertől előléptetik, és a fizetését is megemelik. Boldogan újságolja el a hírt aggódó szüleinek, akik elmondják, hogy nagyon örülnek, mert azt fontolgatták mostanában, hogy a nagy ház, amiben eddig laktak, már túl sok költséget jelent számukra és szívesen átköltöznének Katáék lakásába, csak eddig ezt nem merték felajánlani, félvén attól, hogy Kata a szerény fizetésével képtelen lenne fenntartani egy házat. A csere megtörténik, közben Kata elmegy az orvos ismerőséhez, és belekezd egy újszerű gyógyító eljárásba, miközben férjével boldogan csinosítgatja újdonsült otthonát. És ez így megy, drágáim, a végtelenségig: csupán egy apró momentum, csak egyetlen egyhetes nyaralásra való fókuszálás eredményeként. Mondhatod erre, hogy „Adamus, ez olyan, amit te itt leírtál nekünk, mint mindenféle véletlen egybeesés láncolata” – és én azt mondom erre neked, drága, hogy ez így is van.
Mert mi is a véletlen? A véletlen nem más, mint egy számodra előre nem látható esemény, körülmény; és csupán azért tartod véletlennek, mert nem látod a folyamatban a kohéziót, nem látod a kibontakozás során azokat az ok-okozati tényezőket, amik bizony benne vannak. „De, Adamus – mondod erre te –, most te arra biztatsz minket, hogy ezekre az előre nem látható tényezőkre, ezekre a számunkra láthatatlan ok-okozati viszonyokra alapozzuk az egész életünket? Nem túl bizonytalan ez, nem túlságosan kétes kimenetelű ez ahhoz, hogy tudatos teremtőnek hívhassam magam?” Nem, drágám, nem. Mert ha te az életednek nem a konkrét eseményeit, nem egy konkrét végkimenetelét kívánod meghatározni, hanem csupán arra az érzelmi állapotra koncentrálsz, amit el kívánsz érni, akkor ez lesz az a konkrét dolog, ami pontosan úgy fog kibontakozni előtted, ahogy eltervezted.
Hisz a dolgok kimenetele itt a földön számtalan módon történhet, és ha te meghatározod azt az utat, azt a módot, ahogyan te ezt meg kívánod tapasztalni, akkor te magára az eseményre koncentrálsz és akkor az lesz a tapasztalásod jellemző eleme. Ráadásul ezzel nagymértékben korlátozod magad oly módon, hogy csak és kizárólag az általad és más emberek által megtapasztalt utakat vagy képes bejárni, mert ugye az természetes, hogy csak azt tudod elképzelni, csak azt az irányt tudod a magad számára előrevetíteni, amiről már van valamilyen módon tudomásod. Ám ha a végeredmény helyett arra az érzésre fókuszálsz, amit az eredmény révén megtapasztalni kívánsz, azt fogod megteremteni, ez lesz a tapasztalásod fő eleme, e köré csoportosul minden tényező a legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb módon.
És van még egy hatalmas előnye mindezeken kívül az ilyen, érzelem-motivált teremtési folyamatnak: ha te egy vágyott érzést helyezel a fókuszod homlokterébe, ha te nem ragaszkodsz egy meghatározott kimenetelhez a teremtési folyamatodban, akkor van igazán esélyed arra, hogy kibontakozzék ez a csodálatos világ, amiben éltek, a maga teljességében. Akkor van esélyed arra, hogy a benned lévő isteni megmutassa magát oly módon, hogy eléd tárja a maga kreatív és utolérhetetlen módján mindazt a bölcsességet, bőséget és csodálatos változatosságot, amit te az elméddel nem vagy képes megalkotni.
A következő, tizenkettedik beszélgetésünkben összegezzük az eddigi tanításokat egy olyan átfogó tudással kiegészítve, ami segít minket továbblépni egy következő szintre.
Forrás: www.adamus-saint-germain.hu/comKapcsolódó bejegyzések linkjei:
Érzelmek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése