Eljött az Elengedő Megbocsátás ideje.
Oly sokszor mondja ki az ember: megbocsájtok… és nem érzi, és nem tudja, hogy mit is, miért is.
Az elmúlt napokban elkezdődött az ember belső világaiban az elengedő megbocsátás rítusa. Mit is jelent ez valójában? Az ember az érzelmi teste által oly sok indulati mintát hord magában. Egy részükről nem is tudja már, hogy miért is reagál így vagy úgy a helyzetekre indulatokkal. Ugyanaz az esemény képes az egyik emberből hatalmas jókedvet, a másikból elérzékenyült sírdogálást, a harmadikból szívszorító félelmet kiváltani, a negyedikből pedig dühös vádaskodást.
Mindegyikükben egy emlék vetül rá az eseményre. Az emlék pedig emberekhez kötődik. Az emberre, aki kiváltotta talán már nem is emlékszik, de a minta még mindig játszmákba, helyzetekbe keveri bele. Aztán később jönnek más emberek, akik ismét kiváltanak hasonló indulatokat, és egyre nagyobb lesz a düh, a kétségbeesés, vagy a dac. Az ember csak védi saját magát, hisz úgy érzi maradéktalanul igaza volt, és hát mindenki eljátszotta a helyzethez illő szerepét. Mivel az ember még nem képes Igazat mondani, hanem az indulati befolyásoltság alatt vélt igazságokat hangoztat, ezért fenntartja a haragját. Egyfelől önigazolásképpen, másfelől pedig azzal a tudattalan tévképzettel, hogy megoldott egy régi sérelmet.
És ezzel fenntart kötelékeket, szövevényeket, hisz nem a vélt haragos, az utolsó játszma szereplői az igazi kötelékfenntartók, hanem talán már örökségbe kapta, vagy kisgyermekként tanulta meg ezt az indulati mintát. Igazából talán nem is tudja kire haragszik, és miért, és már teleaggatta a történetet igaznak vélt magyarázatokkal, és addig színezi, amíg már az igazsághoz réges-rég köze sincsen. Egy újabb hazug világ.
Ilyen érzelmi mintákkal nem lehet tovább lépni, mert vakságot eredményez. Vakon pedig a 4. dimenzió felsőbb oktávjaiba lépni nem lehet.
Ez a Fátyol, amely a szemet takarja, hazugságokból lett szőve.
A megoldás egy egyszerű Ima.
Ne keressétek a haragosok nevét magatokban. Csak adjatok időt magatoknak, és kérjétek Jézus Krisztust, hogy rajta keresztül megbocsájthassatok mindenkinek, akihez indulati kötelék fűz benneteket, akár a vérvonalatok követhetetlen folyondárján keresztül.
„Adj erőt Uram, hogy megbocsájthassak mindenkinek, aki iránt akár az én szívem, akár őseim lelke haragot táplált, és nem került még feloldásra. A Szeretet nevében elengedem ezeket a kötelékeket, és Isten Kegyelmét kérem.
Kérlek, Uram adj bocsánatot azoknak a szívébe, akiket akár én, akár őseim megbántottak, és igaztalanul vádoltak.
Isten Irgalmát kérem.”
Engedjétek megbékélni lelketek, és adjátok meg magatoknak a lehetőséget, hogy átlássatok félelmeitek, haragotok fátylán. Szóljatok Igazul, még ha nehéz is. Az Igaz Szó a szívetek bölcsességében lakozik.
2012. február 21.
Írta: Kosztich Évi
Forrás: tunderkert.eoldal.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése