Az előzőkben bemutattam számotokra, hogy hogyan lehet minden elmejáték és erőlködés nélkül elkezdeni azt az átalakulást, azt az átváltozást, aminek során a kis földi lényetek átalakul azzá, akik vagytok valójában. Most azt kívánom számotokra bemutatni, hogyan működik ez ebben a ti háromdimenziós valóságotokban, hogy néz ki ez csodálatos átváltozás egy emberi létben legyökereztetve.
Ha elértétek az isteni éneteket, a legbelső igazságpontotokat, akkor ez automatikusan fölülírja bennetek mindazt, amit valaha igazságnak tartottatok, amit valaha a saját valóságotokként éltetek meg. Ez nem egyfajta halál, ez nem egy olyan elengedési folyamat, amitől félnetek kell, bár az kétségtelen, hogy maga a folyamat sokszor okoz kellemetlen pillanatokat, mert a megszokottól való leválás bizonyos mértékben fájdalmas is lehet. Mi okozhatja ezt a fájdalmat, és hogyan lehet ezt könnyebbé tenni? A fájdalom az nem ered másból, mint abból a két világ közti szakadék átugrását megelőző félelemből, amit azért éreztek, mert olyan régóta vagytok az egyik oldalon, az egyik parton, hogy az elrugaszkodás okoz némi nehézséget, maga ez az első mozdulat, ami félelmet válthat ki belőled.
Ám ha elrugaszkodtál, a lendület automatikusan átvisz a másik oldalra, tehát ehhez már neked semmit sem kell tenned, csak megengedned ezt a folyamatot kibontakozni. Hogyan lehet mégis elkerülni a régi elengedése miatti fájdalmat és félelmet? Ez nem egyszerű számotokra addig, amíg nem tapasztaljátok meg annak a partnak, ahol álltok, az illúzió voltát. És én itt nem arról beszélek, hogy „nem fogjátok fel”, hanem arról, hogy nem tapasztaljátok meg. Hiszen a tapasztalás az, ami igazából számít: a megértés csak támogatja ezt a folyamatot, hogy az minél harmonikusabban tudjon megnyilvánulni. Azonban, mint azt mondtam, ha egyszer ráérzel az isteni lényed „ízére”, ha csak egyszer is megízleled ezt a magot, és ezzel folyamatosan játszol, és próbálod ezt minél gyakrabban érezni, egy idő után ez lesz a te valódi valóságod és minden hazugság lesz ennek a fényében. És egy dologtól megválni, egy dolgot elengedni csak addig nehéz, barátaim, amíg valóságosnak élitek meg.
Vegyünk egy konkrét példát! Van egy szép álmod. Egy csodálatos álmod, amiből felébredve, még kicsit az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén még nem tudod megállapítani, mi a valóság és mi az álom. Szép lassan ébredezel ebből a csodás álomból, majd mikor a tudatod véglegesen belehelyezkedik a valóságnak ítélt állapotba, amikor érzed már a testedet, ahogy ott fekszik az ágyon, amikor kezded kinyitni a szemed – az álom egyre tovaillan, és hiába próbálod visszaidézni, vagy netán folytatni, ez egyre nehezebb lesz számodra. Nem történik itt sem más, mint hogy az elméd számára az álomhoz képest egy magasabb szintű valóság lépett annak a helyére és ez automatikusan felülírta azt. És amint te teljesen belehelyezkedsz ebbe a valóságba, egyre kevésbé fogsz sajnálkozni az álmod eltűnése fölött, talán még néha eszedbe jut, mosolyogsz is rajta, ám mikor elkezded a napi teendőidet végezni, ez szinte teljesen eltűnik, és nem érzel egész nap fájdalmat az eltűnése miatt. Miután minden valóság csak viszonylagos fogalom, ezért a mostani földi valóságodon túl is van egy olyan valóság, amihez képest ez a háromdimenziós létezésed csak egy álom, és nem kell ahhoz „kilépned a testedből”, hogy ezt megtapasztald, mint ahogy az álmod esetében sem; hiába hiszitek, hogy ti a „testetekből kilépve” élitek meg éjszaka az álmaitokat, ez nem így van, a „barangolás más birodalmakba” az egészen máshogy fest, mint ti azt most gondoljátok.
Tehát amikor belehelyezkedsz abba az igazságpontodba, ami fölülírja a többi igazságodat, ezáltal maga a valóság is megváltozik; maga az a valóság, ahogy eddig tekintettél rá, és ahogy eddig megélted, elkezd egy álomszerű valamivé válni, és belép a helyébe egy ennél számodra akkor sokkal valóságosabbnak érzékelhető valóságkép. Ez nem azt jelenti, hogy kicsúszik a lábad alól a talaj, vagy netán megőrülsz, és képzelődni fogsz, de még azt sem, hogy valami olyan, általad „multidimenzionálisnak” gondolt élményben lesz részed, amit mások nem érzékelnek. Nem, ez azt jelenti, hogy az a valóság, az az objektív valóság, amit eddig egyfajta módon szemléltél, átalakul, egyfajta cseppfolyós és rugalmas jelleget kap a zárt és stabilnak észlelt forma helyett. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem mást, mint hogy azok a lehetőségek, amik eddig korlátozott számban álltak a rendelkezésedre, azok egy pillanat alatt egy olyan végtelen és változatos képet mutatnak, hogy abban minden benne van, ami te valaha voltál és lehetsz; minden olyan lehetőség feltárul előtted, ami eddig zárva, rejtve volt, mert egy illúziórétegen keresztül tekintettél rá. Ha, tegyük fel, eddig munkahelyi, pénzügyi, magánéleti problémákkal küzdöttél, és sehogyan sem láttad az ebből kivezető utat, nem voltál képes önmagadat meghatározni egy más módon, mint amibe belerögzülve élsz 10-12 éve – nos, ez egy csapásra egy olyan képpé változik, ahol a kiutak, a kitörési lehetőségek száma végtelen lesz. S ehhez nem kell mást tenned, mint megtalálnod és megtapasztalnod a lényed isteni magját, mert maga ez az aktus beindít egy olyan szinkronfolyamatot, ami automatikusan kibontja ezt a csodát előtted. Sorra jönnek azok az élmények, azok a tapasztalások, hogy valóban minden egymásra épül; megtapasztalod az általad véletlennek hitt jelenségek mögötti mágikus hajtóerőket, megtapasztalod, hogy hogyan működik a valódi teremtés; és nem győzöm hangsúlyozni, ehhez nem kell „mantrákat” mondogatnod, ehhez nem kell különleges szertartásokra járnod, ehhez nem kell lótuszülés és füstölők; ehhez nem kell semmi, de semmi, csak önmagadban megtalálni azt a pontot, aki ténylegesen vagy. És itt nem segít az önáltatás: nem segít, ha egy hazugságra egy hazugsággal válaszolsz, mert azzal ahelyett, hogy bontanád ezeket a rétegeket, egyre magasabbra és masszívabbra építed őket. Hallom, ahogy sokan dobálóztok azzal, hogy „vagyok, aki vagyok”, mindenféle önmegismerés, alászállás, ennek valós megtapasztalása nélkül, és ez nem más, mint hazugság; ennél még az is jobb, ha nem mondtok semmit, legalább megkímélitek magatokat egy újabb réteg majdani lebontásától. Tapasztald meg, ki vagy és ne csak mondogasd! Ez nem mások felé megnyilvánuló hőstett, ez nem egy olyan játék, ahol magadat kell meggyőznöd arról, amit magad sem hiszel el, ez egy szent rítus, ez egy isteni tett, amit nagy kár ilyen aljas módon a sárba tiporni, mint ahogy sokan ezt teszitek. És ha most harag gyúlt a szívedben, biztos lehetsz benne, hogy te is ezt a játékot űzöd, és kérlek, hagyd abba! Csak magad miatt, de hagyd abba! Most; nem holnap, nem holnapután, nem majd máskor, hanem most. Mert ez az első lépés: ha ki tudod mondani magadról, hogy hazug vagy, ez az első lépés, hogy megtaláld a legigazabb pontodat. Tudom, sokan most talán túl keménynek ítélitek a szavaimat, de a hazugság a legalattomosabb ellenfél, hogy így mondjam, és vele szemben bizony csak határozott és kemény fellépéssel lehet csatát nyerni.
Ha sikerül ezen a folyamaton szép lassan áthaladnotok, ha beindul az az energetikai spirál, ami kiszórja a sok szemetet a tájképetekről, kitisztítja a lényeteket, az magában hordozza annak a felismerését, hogy nincs rajtatok kívül álló dolog, nincs semmi, de semmi, ami nem belőletek eredne. S ott álltál még pár hónapja reményvesztetten azon a munkahelyen, abban a kapcsolatban, ebben a szegénységben és most meg mi történt? Már nem is tudod pontosan, hogyan, de kint vagy belőle! Megoldódott! Nem megoldottad, drágám; nem, hanem megoldódott! Ám nem valami véletlenszerű egybeeséseken keresztül, nem valami esetleges szerencse miatt. Hanem a te varázshatalmadnak köszönhetően, mert megtaláltad önmagad, és innentől minden azt fogja körülötted szolgálni, hogy te ezt kifejezésre juttasd. Nincs fortuna, nincs végzet, nincs jó és rossz szerencse, csak te vagy, és minden körülötted azt és csak azt mutatja meg, aminek te most gondolod magad. Minden. Minden! Nézz körül és vizsgáld meg, tetszik, amit látsz? Tetszik ez a kép? Nem? Pedig ez vagy te most, pontosan, ez egy hajszálnyit sem több és egy jottányit sem kevesebb. Minden, minden téged mutat meg, pontosabban azt, hogy minek gondoltad magad a múltban. Ha nem tetszik, akkor te nem tetszel önmagadnak! Változtass, változtass azon a képen, ami már nem fejezi ki azt, aki vagy, mert már megtaláltad azt, aki valójában vagy! Ennyit kell tenned és semmi többet. És dobd ki azt az összes hiedelmedet arra vonatkozóan, hogy neked feladataid vannak, hogy neked különböző nehéz próbákon kell keresztülverned magad, hogy egyszer majd a megfoghatatlan jövőben boldog légy! Dobd ki ezeket a kukába, mert ezek is azt a hazugságot táplálják, amik elfedik előtted azt, aki vagy! Menj el a végsőkig, légy bátor és bölcsen cselekedj, mert így megtalálod azt, aki vagy, és soha, de soha többet nem kell úgy körülnézned, hogy nem tetszik, amit látsz!
A következő beszélgetésben szeretnék egy kicsit arról beszélni, hogy hogyan tudtok másoknak is segíteni ebben, illetve azt is megvilágítom, miért fontos, hogy másokat is segítsünk ezen az úton.
Kapcsolódó bejegyzések:
TUDATI RÉTEGEK SOROZAT
2. beszélgetés a tudati rétegekről - a tudati rétegek és azok módozatai
3. beszélgetés a tudati rétegekről - a tudati rétegek felismerése
4. beszélgetés a tudati rétegekről - a tájkép tereprendezése
5. beszélgetés a tudati rétegekről - kérdések és válaszok
6. beszélgetés a tudati rétegekről - az igazságpontjaitok és azok megtalálása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése