Az előzőekben adtam a kezetekbe egy módszert, amivel elkezdhetitek azt a fajta játékot, hogy megtapasztaljátok önmagatok kristálytiszta esszenciáját, adtam egy módszert, hogy ez ne csupán elmélet legyen, hanem valósággá váljon; mert ha valamit sikerül megtapasztalnotok akár egy pillanat erejéig, az a lényetek legmélyén eltárolódik és sokkal könnyebb előhívnotok azt más módokon.
Most ezekre a más módokra szeretnék kitérni, hogy eljussunk ahhoz a ponthoz, amikor elmondhatjuk: értitek is pontosan, miről szól az illúzió és annak lebontása, megértitek ennek a korszakalkotó jelentőségét mind a ti személyes utatokon belül, mind pedig annak a globális folyamatnak a részeként, aminek mindannyian egyesével a része vagytok, egy fontos pillére vagytok. És a megértés mellett most lehetőségetek van meg is tapasztalni ezt a fajta ént, ezt a fajta új ént, ami csak számotokra új, de egy olyan tapasztalatot eredményezhet ennek felismerése, aminek révén hatalmasat tudtok előrelépni azon az úton, ahol – lehet, eddig úgy éreztétek – csak toporogtatok.
Ennek a kristálytiszta, lerakódásmentes, valódi énnek a feltárásában sok olyan módszer lehet a segítségetekre, amikről már talán hallottatok valahol, talán próbáltátok is ezeket, de sohasem olyan módon, ami ezt a perspektívaváltást, ezt a kívülre helyezkedést szolgálta volna, mindig csak belül, a rendszeren belül maradva próbálgattátok a módszereiteket; és ebből az eleve hibás szemléletmódból következően nem mindig sikerült olyan eredményeket elérnetek, amiket szerettetek volna. Most mutatok egy másik módszert, most továbblépünk, mert ha az előző beszélgetésben leírtakat gyakoroltátok és csak egy pillanatig is, de ráéreztetek az „én vagyok ízére”, akkor tovább tudunk lépni, hogy ezt ne csak megérezzétek, hanem meg is tudjátok élni a maga teljességében.
Azt mondtam ugye, hogy tegyétek meg azt, hogy érezzétek – lehetőleg minden szinten, minden érzékszervetekkel – ezt az esszenciális magot, ami bennetek van, mindentől függetlenül és minden lerakódástól mentesen. Amint megtapasztaltátok ezt a csupasz, pőre, ám tökéletes isteni ént, akkor óhatatlanul az a vágy keletkezik bennetek, hogy ezt juttassátok kifejezésre, ahelyett a lerakódásokkal teli énetek helyett, akikkel eddig azonosítottátok magatokat. Ehhez egy másik technikát kívánok számotokra bemutatni egy kis magyarázat kíséretében. Ha te az isteni énedet nyilvánítod ki, az magában hordoz értelemszerűen egy tényezőt, mégpedig nem mást, mint a szabad választásnak, az önmagad feletti hatalom megnyilvánulásának egy olyan módját, amiről, biztosíthatlak, hogy bármennyire is áltatod magad, még nem sokat tudsz. Ez nem jelent mást, mint azt a fajta áramlást, a valóságod olyan módú megteremtését pillanatról pillanatra, ami mindig a legbelső igazságpontodból eredő tiszta és szent választás eredménye; ami mentes minden olyan hátsó szándéktól és gondolattól, ami nem ezt a tökéletes isteni lényt szolgálja, nem önmagadnak ezt a szent esszenciáját fejezi ki, mégpedig a maga teljességében.
A választásaid eddig konkrét eredményekre, célokra irányuló cselekvési irányok meghatározásai voltak, vagy netán egyfajta belső vágy megnyilvánulásai, mindig egy meghatározott eredményt várva. Még ha most tiltakozol is, és azt állítod, hogy te bizony nem vártál bizonyos dolgoktól eredményeket, pontosabban meghatározott eredményeket, no, én ezt rövid úton tudom számodra cáfolni: ha mással nem, hát azzal, hogy minden esetben, amikor a lineáris idősík mentén cselekszel, nem teszel mást, mint ott egy jövőbeli pontot kijelölve, próbálod a magad módján megközelíteni azt. Máshogy nem is tudtok a földi valóságotokban létezni, mindaddig, amíg nem tapasztaljátok meg azt a mérhetetlen teljességet és hatalmasságot, akik vagytok, mert ezzel megváltozhat számos olyan észlelési mód, számos olyan tényező a ti valóságotokban, amit eddig szilárdnak, amit eddig véglegesnek, végletesnek és meghatározottnak tekintetetek. Ez szintén egy automatikus folyamat: nevezhetitek felemelkedésnek, megvilágosodásnak, ahogy akarjátok, de ez egy olyan természetes és spontán folyamat, mint a százfokos víz elpárolgása. A kötöttség feloldódik és átveszi a helyét egyfajta folyékony áramlás, ami onnantól oly módon válhat a részetekké, hogy már máshogy nem lesztek képesek létezni és ez természetesen nem zárja ki, hogy mindezt itt a földön teljesítsétek be a magatok választása alapján.
Azt mondtam ugye, hogy tegyétek meg azt, hogy érezzétek – lehetőleg minden szinten, minden érzékszervetekkel – ezt az esszenciális magot, ami bennetek van, mindentől függetlenül és minden lerakódástól mentesen. Amint megtapasztaltátok ezt a csupasz, pőre, ám tökéletes isteni ént, akkor óhatatlanul az a vágy keletkezik bennetek, hogy ezt juttassátok kifejezésre, ahelyett a lerakódásokkal teli énetek helyett, akikkel eddig azonosítottátok magatokat. Ehhez egy másik technikát kívánok számotokra bemutatni egy kis magyarázat kíséretében. Ha te az isteni énedet nyilvánítod ki, az magában hordoz értelemszerűen egy tényezőt, mégpedig nem mást, mint a szabad választásnak, az önmagad feletti hatalom megnyilvánulásának egy olyan módját, amiről, biztosíthatlak, hogy bármennyire is áltatod magad, még nem sokat tudsz. Ez nem jelent mást, mint azt a fajta áramlást, a valóságod olyan módú megteremtését pillanatról pillanatra, ami mindig a legbelső igazságpontodból eredő tiszta és szent választás eredménye; ami mentes minden olyan hátsó szándéktól és gondolattól, ami nem ezt a tökéletes isteni lényt szolgálja, nem önmagadnak ezt a szent esszenciáját fejezi ki, mégpedig a maga teljességében.
A választásaid eddig konkrét eredményekre, célokra irányuló cselekvési irányok meghatározásai voltak, vagy netán egyfajta belső vágy megnyilvánulásai, mindig egy meghatározott eredményt várva. Még ha most tiltakozol is, és azt állítod, hogy te bizony nem vártál bizonyos dolgoktól eredményeket, pontosabban meghatározott eredményeket, no, én ezt rövid úton tudom számodra cáfolni: ha mással nem, hát azzal, hogy minden esetben, amikor a lineáris idősík mentén cselekszel, nem teszel mást, mint ott egy jövőbeli pontot kijelölve, próbálod a magad módján megközelíteni azt. Máshogy nem is tudtok a földi valóságotokban létezni, mindaddig, amíg nem tapasztaljátok meg azt a mérhetetlen teljességet és hatalmasságot, akik vagytok, mert ezzel megváltozhat számos olyan észlelési mód, számos olyan tényező a ti valóságotokban, amit eddig szilárdnak, amit eddig véglegesnek, végletesnek és meghatározottnak tekintetetek. Ez szintén egy automatikus folyamat: nevezhetitek felemelkedésnek, megvilágosodásnak, ahogy akarjátok, de ez egy olyan természetes és spontán folyamat, mint a százfokos víz elpárolgása. A kötöttség feloldódik és átveszi a helyét egyfajta folyékony áramlás, ami onnantól oly módon válhat a részetekké, hogy már máshogy nem lesztek képesek létezni és ez természetesen nem zárja ki, hogy mindezt itt a földön teljesítsétek be a magatok választása alapján.
Nos, és akkor jöjjön az a módszer, amivel ezt a fajta áttörést elő lehet segíteni, most is szigorúan hozzátéve, hogy ezek nem örökérvényű technikák, nem lehet mindenkire azonos módon ráhúzni, mert a személyes utak és állomások sokszínűsége és mértéke nem enged meg egyetlen módszert sem örökérvényűnek és mindenkire általánosan működőképesnek minősíteni.
A feladat a következő, barátaim. Amint megteremtettétek a burátokban azt az érzést, ami a puszta „én vagyok”-ot jelenti, és ezt lehetőleg minden pontotokon, minden zsigeretekben érzitek; a szemetekben, a gyomrotokban, az elmétekben és legfőképp a szívetekben, akkor kerestek a magatok tájképén egy dolgot, egy fát, egy cserjét, egy kőrakást: bármit, ami legjobban zavar titeket, ami legviszketőbben vagy éppen a legfájdalmasabban adja nap mint nap a tudomásotokra, hogy ez nem a ti szabad és szuverén választásotok eredménye.
S ekkor ezt a dolgot először megérezvén, megérezvén annak a fájdalmas voltát, a szúró, égető, viszkető voltát, belehelyezve ezt az érzést abba a legjellemzőbb szituációba, ahol ez megnyilvánul vagy megnyilvánult, és mindezek után belehelyezve a tájkép egy elemébe (fa, tüskés bozót, kőrakás, földkupac – bármi, ami magától előjön képileg és úgy érzitek, a leghűebben fejezi ki ennek a dolognak a lényegét), szép lassan és óvatosan behúzzátok a burátok alá, vagy ha úgy könnyebben megy és jobban tetszik, fölé terjesztitek a burát. Amikor ez a dolog, ez a viszkető, szúró, fájó dolog bent van a ti szent teretekben, abban a pillanatban teljesen a hatalmatok alá vontátok, és ott és akkor, nem máskor, nem másnap, ott és akkor hoztok vele kapcsolatban egy választást. Egy választást, ami abból a pontból származik, akik ti vagytok e bura alatt, itt és most. És higgyétek el, ez működik, még ha a ti földi agyatokkal rendkívül banálisnak is tűnik, ne törődjetek vele!
Az energia, az energia meghatározása és működtetése nem agyi funkció, ezért folytassátok csak a gyakorlatot mindaddig, amíg ez kényelmes számotokra. Amit sikerült bevonnotok a bura alá, az „isteni lényetek centrumába”, az egy automatizmus révén elkezd lassan átalakulni a magatok választása alapján, mint mikor a víz felforr, eléri a forráspontját és átalakul. Ezt nem lehet elmével kitalálni, ezt nem lehet akarni, erre nem lehet erővel hatni; ezt a vízcseppet csak be kell könnyedén helyezni abba az üst vízbe, amit ti előzőleg már felforraltatok, és az a parányi csepp automatikusan eléri a forráspontot mindenféle ráhatás, ráolvasás nélkül, önmaga, harmonikusan, szinte észrevétlenül. Minden dolgot, amit ily módon belehelyeztek az üstötökbe, bevontok a bura alá, éreznetek kell, mint ahogy végig éreznetek kell önmagatok szent esszenciáját, a lerakódásmentes puszta „én vagyok”-ot, mert ezek az érzések, ez az átélés mozgatja meg azokat az energiaörvényeket, amik már a ti közreműködésetek nélkül is végzik a maguk dolgát, szolgálnak titeket a magatok választásai alapján.
A feladat a következő, barátaim. Amint megteremtettétek a burátokban azt az érzést, ami a puszta „én vagyok”-ot jelenti, és ezt lehetőleg minden pontotokon, minden zsigeretekben érzitek; a szemetekben, a gyomrotokban, az elmétekben és legfőképp a szívetekben, akkor kerestek a magatok tájképén egy dolgot, egy fát, egy cserjét, egy kőrakást: bármit, ami legjobban zavar titeket, ami legviszketőbben vagy éppen a legfájdalmasabban adja nap mint nap a tudomásotokra, hogy ez nem a ti szabad és szuverén választásotok eredménye.
S ekkor ezt a dolgot először megérezvén, megérezvén annak a fájdalmas voltát, a szúró, égető, viszkető voltát, belehelyezve ezt az érzést abba a legjellemzőbb szituációba, ahol ez megnyilvánul vagy megnyilvánult, és mindezek után belehelyezve a tájkép egy elemébe (fa, tüskés bozót, kőrakás, földkupac – bármi, ami magától előjön képileg és úgy érzitek, a leghűebben fejezi ki ennek a dolognak a lényegét), szép lassan és óvatosan behúzzátok a burátok alá, vagy ha úgy könnyebben megy és jobban tetszik, fölé terjesztitek a burát. Amikor ez a dolog, ez a viszkető, szúró, fájó dolog bent van a ti szent teretekben, abban a pillanatban teljesen a hatalmatok alá vontátok, és ott és akkor, nem máskor, nem másnap, ott és akkor hoztok vele kapcsolatban egy választást. Egy választást, ami abból a pontból származik, akik ti vagytok e bura alatt, itt és most. És higgyétek el, ez működik, még ha a ti földi agyatokkal rendkívül banálisnak is tűnik, ne törődjetek vele!
Az energia, az energia meghatározása és működtetése nem agyi funkció, ezért folytassátok csak a gyakorlatot mindaddig, amíg ez kényelmes számotokra. Amit sikerült bevonnotok a bura alá, az „isteni lényetek centrumába”, az egy automatizmus révén elkezd lassan átalakulni a magatok választása alapján, mint mikor a víz felforr, eléri a forráspontját és átalakul. Ezt nem lehet elmével kitalálni, ezt nem lehet akarni, erre nem lehet erővel hatni; ezt a vízcseppet csak be kell könnyedén helyezni abba az üst vízbe, amit ti előzőleg már felforraltatok, és az a parányi csepp automatikusan eléri a forráspontot mindenféle ráhatás, ráolvasás nélkül, önmaga, harmonikusan, szinte észrevétlenül. Minden dolgot, amit ily módon belehelyeztek az üstötökbe, bevontok a bura alá, éreznetek kell, mint ahogy végig éreznetek kell önmagatok szent esszenciáját, a lerakódásmentes puszta „én vagyok”-ot, mert ezek az érzések, ez az átélés mozgatja meg azokat az energiaörvényeket, amik már a ti közreműködésetek nélkül is végzik a maguk dolgát, szolgálnak titeket a magatok választásai alapján.
És még egy figyelmeztetés, barátaim! Ez mágia, ez nem más, mint mágiagyakorlás, a magad varázserejének a felébresztése, de miután ez oly régóta nem volt használva, sokan még a létéről is megfeledkeztetek, ezért ne várjatok azonnali eredményeket, mert odavész a varázslat, odavész a kibontakozás. Ez egy fokozatos, önkibontó folyamat, ám ennek megvan a maga természetes ritmusa, a maga természetes tempója, amit ha ti az emberi elmétekkel befolyásolni kívánnátok, akkor azt teszitek, mint mikor a türelmetlen kertész megpróbálja az épphogy kicsírázott mag apró hajtását kirángatni a föld felszíne fölé. Ezzel nemcsak hogy megöli azt a zsenge hajtást, de lehet, hogy emiatt örökre elmegy a kedve a kertészkedéstől, pedig ha türelmes lett volna, a világ legcsodálatosabb növényében gyönyörködhetett volna a maga idejében.
S mi az eredménye annak, ha ezt a folyamatot beindítjátok? Először apró eredmények, apró csírák bontakoznak ki a szemetek előtt, az első és legelső jele, hogy a mágia sikeres volt, hogy elkezdtek egyre tudatosabban reagálni a valóságotok különböző elemeire, majd azt veszitek észre, hogy azok a dolgok, amelyek régen az „irányíthatatlan” kategóriaként voltak bennetek elraktározva, egyszer csak, mint egy varázsütésre, engedelmeskedni kezdenek az akaratotoknak. Pontosabban azt tapasztaljátok meg, szép lassan, fokozatosan, hogy hatással vagytok a világra, annak minden elemére, a legegyszerűbb dolgoktól a leghajmeresztőbbekig. És ahogy ez szép lassan bontakozik ki a szemetek előtt, óhatatlanul magával vonja azt a folyamatot, hogy elkezdtek vágyakozni arra, hogy ezt az új képességeteket gyakoroljátok és egyre többféle módon, és egyre szélesebb körben alkalmazzátok és játsszatok vele. S hogy hogyan is néz ki ez az új játék a gyakorlatban, abba szeretnék egy kis bepillantást nyújtani nektek a következő beszélgetésünk során.
Forrás: http://adamus-saint-germain.net
Kapcsolódó bejegyzések:
TUDATI RÉTEGEK SOROZAT
6. beszélgetés a tudati rétegekről - az igazságpontjaitok és azok megtalálása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése