Mindannyiunknak vannak olyan időszakai, mikor elveszítjük céljainkat. Az élet sivárnak és értelmetlennek tűnik, vagy talán túlhajszoltnak érezzük magunkat az állandó feszültség miatt. Ilyenkor segít, ha kilépünk a mindennapi rutinból, és nekilátunk életünk ösztönző eszményeinek újrafelfedezéséhez. Ezek az ideák folyamatosan változnak, ahogy idősebbé válunk, megvalósítjuk céljainkat, és új dolgok felé fordulunk. Mindamellett van egy olyan oldaluk is, mely változatlan. Ez jelenti az esszenciáját annak, akik vagyunk, és amiről az életünk szól.
Ha felismerjük önnön lényegünket, és képesek vagyunk következetesen kitartani mellette, akkor energikusnak és erősnek érezzük magunkat. De senki nem tudja folyamatosan tartani ezt az állapotot, hiszen annyira könnyű belefolyni mások problémáiba, és elfelejteni, miért is vagyunk itt valójában. Ha hosszú időre felejtkezünk el erről, valami egyre nő bennünk és végül azt mondja: "Elég! Ez így nem mehet tovább." Mikor ez a pillanat bekövetkezik, kezdetét veszi az eszménykeresés.
Mikor hozzákezdünk a kereséshez, nem tudjuk, hova indulunk. Ez hozzátartozik a kutatáshoz. Tehát ne ragaszkodjunk a megszokott rutinhoz azért, mert nem tudjuk, merre is kell mennünk. Persze hogy nem vagyunk vele tisztában. Hiszen pontosan ez a lényeg.
Elvégezhetjük az eszmények keresését a nappali szobánkban, ha ez a helyiség elég ösztönző, és távol van létünk feszült és gépies oldalától. Mégis, legtöbben úgy találják, sokat segít, ha elmennek valami inspirálóbb helyre. Bárhová megyünk, olyan közeget válasszunk, mely jót tesz a lelkünknek, és ahol elegendő időt tölthetünk csendes elmélyüléssel.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez az utazás spirituális, és bármi történik a keresés során, annak jelentősége van. Még ha nem értjük is meg azonnal az esetleges események és találkozások jelentését, később ösztönösen ráérzünk. Ezért legyünk nyitottak és fogékonyak. Kockáztassunk. Provokáljuk ki a lehetségest. Bízzunk megérzéseinkben és intuíciónkban. Tegyünk felfedezőutat. Élvezzük, amit csinálunk. Ne tervezzük többet, mint amennyire feltétlenül szükség van. Engedjünk tág teret a spontaneitásnak.
Sétáljunk át a nyitott ajtókon még akkor is, ha nem tudjuk, hová vezetnek. Tartsuk távol magunkat a zárt ajtóktól, hiába érezzük úgy, hogy mögöttük valami olyasmi rejtezik, amire vágyunk, vagy amire szükségünk van.
Elvárások nélkül sodródjunk életünk vizén. Ha engedjük, visz magával az áramlás. Ha ellenállunk, és az árral szemben úszunk, nagyon boldogtalanok leszünk, mégis talán a legfontosabb, amit meg kell tanulnunk, hogy nem irányíthatjuk életünket a személyiség szintjén. Amíg énünk nem engedi el életünk kormánykerekét, addig talán a lábunk nedves lesz, de testünk többi része nem tapasztalja a folyó nyújtotta élményt. Ahhoz, hogy megismerjük a vizet, fel kell hagynunk az igyekezettel, hogy irányítani próbáljuk a körülöttünk zajló eseményeket.
Az eszmények keresésének lehet egy hét, egy hónap, de akár egy év is. Tudni fogjuk, meddig kell tartania. Amikor elkezdjük az eszmények keresését, fogalmunk sincs róla, hová fogunk visszatérni. Csak azt tudjuk, hogy indulnunk kell.
Mikor visszatérünk a felfedezőútról, erős megérzésünk lesz arról, mi az életünk célja, és hogyan tudjuk elkezdeni a feltárását itt és most. Ne aggódjunk amiatt, ha csupán az első lépéssel vagyunk tisztában. A legtöbben mindössze ennyit látnak. A többi lépés adja magát, ha megtanuljuk, hogyan bízzunk vezércsillagunkban, és elindulunk a szívünk mutatta ösvényen.
Paul Ferrini
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése