Az alábbi szöveg 1942-ben íródott és kifejezetten a duál - jelenleg ikerlélekként - emlegetett kapcsolatokkal foglalkozik.
Mert Isten gyermekének csak boldogságot akar adni, de ezt csak akkor adhatja a léleknek, ha annak a boldogság érzésére szolgáló lelki érzékszervei már kifejlődtek. Ezért kell kifejlődnie a lélekben az Isten iránti alázatosságnak és lelki tisztaságnak, mert Krisztus Urunk kijelentése szerint: "A tisztaszívűek meglátják az Istent!" - és a tiszta duál érzésnek, amelynek birtokában a lelkek olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. Az embernek az ő Teremtőjével való kapcsolatáról szól a Szentírás, és ennek a kapcsolatnak minden határon túli fontosságát tárgyalják az erkölcsbölcseleti művek: a duális kapcsolatról azonban rendszeresen egyetlen mű sem emlékezik meg. Ennek nagyon egyszerű az oka: a duális kapcsolatról, mint szellemi-lelki törvényekről nem is tud az emberiség, mert csak házasságról tud, amit szentnek ismer el, és érzékiségről, amit bűnnek hegyez. Ezen nem is lehet csodálkozni, mer hiszen a duáltörvényről tulajdonképpen nem is tudhat addig, ameddig fejlődés rendjén azt a bizonyos színvonalat el nem éri - mégpedig nem kulturális, még csak nem is értelmi, hanem érzelmi színvonalon. Mert mindaddig nem jelentkezik nála az a különös, megmagyarázhatatlan, minden földiségtől mentes szellemi szomjúságérzet valami mennyei természetű kapcsolat után, ami nem házasság, nem szerelem, annál kevésbé szexualitás. Hanem a lélek mindezeken messze túllevő, előttünk csak sejtelemszerű állapota, amelyben sem a kényszernek nincs semmi nyoma, sem az alacsonyrendűségnek, ami az érzéki vágyat jellemzi. Nem csoda, hogy az emberiségnek halvány fogalma sincs a duáltörvényről, amikor még a szellem továbbéléséről sem tud, sőt nem is akar tudni, a legtöbb esetben csak mosolyog rajta. Pedig a duáltörvény óriási horderejének megismerése csak azután következik, amikor már nemcsak elhitte, hanem meggyőződésévé tette azt a megdönthetetlen igazságot, hogy az ember halhatatlan szelleme tovább él, és inkarnációk sorozatain keresztül tisztul, fejlődik, tökéletesedik, míg végül megérik arra, hogy összekapcsolódhasson lelki másával, a saját szellemi felével, vagyis belenő a duálttörvénybe.
Mert a duálérzés - bár a Földön csak a kétneműeket összekötő érzelem alakjában ad magáról életjelet - mégis valami egészen más, mint amit az emberek szerelemnek neveznek. Korunk érzelmi élet tekintetében mély dekadenciában él, a gyászos múltú materializmus romjai sok mindent elfedtek, a létért való küzdelem a lélek erőit mindinkább lefoglalja magának, s ebben a homályban mindjobban eltűnnek a finomabb árnyalatok és körvonalak, s csak a rikító színek hatnak; az ádáz küzdelem pedig elhalkulnak a lélek hangjai. Azonban isteni törvény, hogy amikor a sötétség a legnagyobb, Isten akkor küldi a Földre a világosságot; amikor a legnagyobb az elanyagiasodás, akkor szólalnak meg a szellemi hangok. Isten gondviselő szeretete rendezte ezt így be, hogy ahol, és amikor legnagyobb a szükség, ott és akkor jelenik meg Isten segítsége, mert Ő a ki nem mondott szót is meghallja, s az ő fülébe a néma sóvárgás is hangos segélykiáltás.
A nő és férfi összeköttetésében a három fő lelki kellékének: az igaz szeretetnek, a teljes hűségnek (cselekedetben, érzésben, gondolatban) és az ebből természetszerűleg folyó erkölcsi tisztaság érvényesülését. Ezzel el is érkeztünk a duálérzés megértésének küszöbéig. Nehéz az átlag ember számára erről az érzésről hozzáférhető fogalmat körvonalazni, aki ezt a házassággal, a szerelemmel vagy éppen az érzéki vonzalommal téveszti össze. Mert ez egyik sem a három közül, bár mind a háromnak van hozzá valami köze. A házasságnak annyiban, mert ezt Isten a duális szent kapcsolat külső megpecsételéséül rendelte el; a szerelemnek, mert ez ennek a mennyei érzésnek a mélyre bukott emberi lélekben való homályos tükröződése, az érzéki vonzalomnak pedig annyiban, mert ez ennek a szellemi kapcsolatnak a test természettörvényében való érvényesülése. A tiszta duálszeretet azonban mindezeknél több, magasabb, szentebb.
Pátkai Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése