Szent Szív

Lelked középpontjában a Szent Szív áll. Ez az a pont, ahol egy vagy Istennel. A szív látja mind a belső, mind a külső végtelenséget. Képes meglátni a tökéletességet. Képes kideríteni a különböző állapotok eredetét és képes megváltoztatni azt. A szív a te magasabb intelligenciád. Középpontja a Teremtőd által létrehozott végtelenség egy pontjára fókuszál. Így a szív tiszteli egyéniséged, az Isten egyetlen voltát, mindennek a közös, egymásba fonódó egységét.

A szív, amiről én beszélek nem a fizikai szerv, bár a valós szív igaz szimbóluma, mivel testedet a fizikai szerv táplálja az élet vérével minden percben. A szív, amiről én beszélek a te igaz lelkednek a központi fókusza. Lencse, amelyen keresztül lelked minden földi érzésed és minden Istentől eredő tudatod a végtelen integritás egyetlen fókuszpontjába összpontosítja. Ez az erő forrása, amelyet Teremtőd benned létrehozott, és nem az ész az. Agyad csupán szolga, és csak akkor viselkedik jól, ha pozitív impulzusokat kap; és nagyon rosszul akkor, ha negatív impulzusok érik. A szív generálja az összes földi érzelmet, ugyanúgy, mint az égiektől kapott, áldott érzelmeket is. De ez sokkal több, mint csupán érzelem. Ez maga a végtelen tudat, és alapja annak az összes magasabb rendű tudatiságnak, amelyet valaha is feldolgozol magadban. Ez az az erő, amely lényed középpontjában van, és amely segítségével teljes leírása megtörtént. Élj szíveddel - ne az eszeddel - azért, hogy életed előre megírt folyamatát vidd véghez vagy írd át.  Agyad erőtlen ahhoz, hogy mindezt elvégezze. Szíved vágya azonban teljesülni fog. 

Egyszer a szív annyira kimerült az élettől, hogy az agy a szív negatív impulzusaira ellentmondásokat és káoszt alakított ki maga körül. A szolga ész lázadást kísérelt meg ura, a szív  ellen, mert a túléléshez az kellett, hogy legalább a szolga ész működjön logikusan. A szív bajban volt, és az ész nem volt segítségére. Ugyanakkor az ész a saját megmentése érdekében elárulta a szívet . Utána a szív nélkül folytatta útját, megteremtve saját önálló realitását. Az ész csak logikus akart lenni, ezért megpróbálta kontroll alatt tartani azokat a körülményeket, amelyek számára egyébként felfoghatatlanok voltak. Az ész szemszögéből az irányítás és a megértés egy és ugyanaz. Az ész ezt úgy foglalja össze, hogy számára érthető minden, amit irányíthat. Ez a központi probléma egy ész által irányított világban, és ugyanakkor ez a legfontosabb érv amellett, hogy az ész a szolgád legyen, ne urad és parancsolód. Ha a megértést az irányítással helyettesíted, ezzel az életed kimerül, gazdagságától, erejétől megfosztod; értelmetlenné válik. A válasz életed helyrehozatalához a szíved belső erejében rejlik. Ehhez csak a tökéletes megértés vezethet, amelyhez az szükséges, hogy meg kell nevezd a problémát teljes valóságában.

Ebben három gyakorlat segíthet:

- a napi hálaadással és csodálattal erősíted meg pozitív érzéseidet

- negatív érzéseidet semlegesítsd azzal, hogy minden nap megbocsátasz

- csak ösztönösen figyeld meg a világot, mint egy gyerek, előítélet nélkül. Amit tenned kell csak annyi, hogy meg kell látnod, majd tisztelettel el kell fogadnod azt, ami már itt van. Nézz. Légy hálás, és bocsásd meg, amit nem tettél, vagy nem változtattál meg. Mivel az élet isteni eredetű, tökéletes, és természetes módon nyilvánul meg benne a Teremtő akarta.  

Az ész különböző rendszereket hoz létre, és azokat reálisnak tünteti fel. Mindazok a ránk telepedő struktúrák, amelyeket a világban tapasztalunk, az ész szempontjából generált rendszerek, amelyek tökéletességet akarnak létrehozni ott, ahol a tökéletesség már megvan. Az ész tehát tönkretesz meglévő dolgokat, hogy utána megváltoztatva újra létrehozza azokat, amiért nekünk súlyos árat kell fizetnünk. Tönkre megy éltünk, összetörik a szívünk, lelkünk, elromlanak kapcsolataink, megszűnik akaratunk, csakhogy hozzáférhessünk bizonyos magasztalt információkhoz, amely mindezt "lehetséges" válaszként tárja elénk. Ebben az ész és az ilyen elnyomó rendszerek uralta világban, ha az élet egyáltalán elviselhetővé szeretne válni, a szegény áldozatnak, a szívnek kellene a szolga szerepét vállalnia. A szívnek kellene az összes, szeretetet nélkülöző akadályt ás rázúduló negatív hatást, amelyet az ember által létrehozott valóság szentesített. Azzal, hogy a szív megadná magát, az inverzió beteljesedne. Ott,  ahol feledésbe merült, börtönajtók fala mögé zárva, megfosztva attól, hogy szabadon elhagyja börtönét. Egy ilyen világban a szívet nőiesnek, megadónak és szentimentálisnak minősítik, mondván, hogy a szív a tudat központja,  amely azonban csak az ember érzelmi, kreatív szükségleteit elégítik ki. Szerintük a szív az ész "felesége", de nem több. Amikor a szív elfoglalta jogos helyét, akkor az ész igaz és hasznos szolgálójává válhat, és ironikusan szólva akkor csillogtathatja meg igazán képességeit. 
Sohase becsüld alá a szív hatalmát, amely sokkal magasabb intelligenciát, magasabb tudatszintet és a lét olyan magasabb rendű megoldásait képes előidézni, mint amilyeneket valaha is elképzeltél magadnak. A szív bármely szituációt élettel tölt meg, és olyan lehetőségeket tár fel, amelyek megvalósítása nélküle nem oldható meg. 


Forrás: Glenda Green - Jézus szól