Amíg nem állsz rá a jelen "tudathullámhosszára", addig minden - különösen minden bensőseges - kapcsolatod mélyen elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, például amikor "szerelmes" vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idővel - kivétel nélkül minden esetben - elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita, összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erőszak is. Úgy tűnik, a legtöbb "szerelmi kapcsolat" viszonylag gyorsan "szeretet/gyűlölet" kapcsolattá válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba, ellenséges érzésbe vagy a vonzás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják.
Ha a kapcsolatodban a "szeretetet" és annak ellentétét is megtapasztalod, akkor valószínű. hogy összetéveszted az egó ragaszkodását és a függő csimpaszkodást a szerelemmel, illetve a szeretettel. Nem szeretheted igazán a párodat az egyik pillanatban, ha a következőben támadod! A valódi szeretetnek nincs ellentéte! Ha a te "szeretetetednek" mégis van, akkor az nem szeretet, hanem az egó intenzív igénye arra, hogy teljesebben és mélyebben érzékelje önmagát. Ez olyan szükséglet, amelyet az adott személy - a "szerelmed" - ideiglenesen kielégít. A szerelem az ego "megváltáspótléka", amely rövid időre valóban a megváltás élményét megközelítő érzést nyújt. Ám elérkezik a pillanat, amikor társad ilyen-olyan tette, viselkedése már nem elégíti ki igényeidet, pontosabban fogalmazva: nem elégíti ki az egód igényeit. Ismét felszínre bukkan a félelem, a fájdalom és a hiányérzet, amelyek az egotudat szerves részei, ám amelyeket a "szerelmi kapcsolat" ideiglenesen elfedett.
Csakúgy, mint a többi függőség vagy szenvedélybetegség esetén is: feldobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, ám mindenkinél elérkezik a pillanat, amikortól a szer már nem hat. Amikor a fájdalmas érzések újra megjelennek, azokat a korábbinál még intenzívebben érzed, s ráadásul úgy véled, a rossz érzéseket párod okozza! Tehát kívülre vetítws azokat, és fájdalmad minden vad dühét rázúdítod társadra. Ez a támadás fölébresztheti az ő saját fájdalmát, és hatására visszatámadhat. Ezen a ponton az ego még öntudatlanul abban reménykedik, hogy támadása vagy manipulációs kísérletei elegendő büntetésül szolgálhatnak ahhoz, hogy hatására a másik megváltoztassa viselkedését, s így újra visszaállhasson a régi állapot, amely jótékonyan elfedi a fájdalmat. Minden függőség vagy szenvedélybetegség oka az, hogy az illető nem hajlandó szembenézni saját fájdalmaival, és nem akar azokon keresztülmenni, nem akarja érezni azokat. Minden függőség fájdalommal kezdődik, és fájdalommal végződik. Bármi legyen is az addikció, a szenvedélybetegság tárgya - alkohol, étel, ital, drog vagy egy személy - azt arra használod, hogy elfedd vele fájdalmadat. Ez a magyarázata a szerelmi kapcsolatokban a kezdeti eufória elmúlása után tapasztalható tengenyi fájdalomnak és boldogtalanságnak. Nem maga a kapcsolat okozza a fájdalmat és boldogtalanságot, amely már eleve benned volt! Minden függőség ezt teszi. Minden szenvedélybetegségnél elérkezik egy pillanat, amitől kezdve a dolog már nem működik, és akkortól a fájdalmat intenzívebben érzed, mint valaha. Ez az egyik oka, hogy a legtöbb ember állandóan megpróbál elmenekülni a jelen pillanattól, és a jövőben keres valamiféle megváltást. Ha figyelmünket a mostra összpontosítanánk, első dologként saját fájdalmunkkal találkoznánk. Éppen ettől félnek...Ó, ha tudnénk, milyen könnyű is hozzáférni a mostban, a jelenlétben rejlő erőhöz, amely feloldja a múltat és annak fájdalmát! Milyen egyszerű is eljutni ahhoz a realitáshoz, amely véget vet az illúzónak! Bárcsak tudnénk, milyen közel is állnak saját valóságukhoz, milyen közel is vannak Istenhez!
Ám az sem megoldás, ha a fájdalom elkerülése érdekében távol tartod magad a kapcsolatoktól! A fájdalom attól még nem tűnt el. Három, kudarccal végződő kapcsolat, ami, mondjuk, három évig tart, nagyobb valószínűséggel kényszerít rá a fölébredésre, mintha három évig a sivatagba vagy a szobádba vonaulnál vissza. Ám, ha az egyedüllétbe intenzív jelenlétet tudsz vinni, akkor az szintén járható útnak bizonyulhat. Akár egyedül élsz, akár kapcsolatban, továbbra is ez a kulcs: jelen lenni, és felerősíteni jelenlétedet azzal, hogy figyelmedet még mélyebben összpontosítod a mostra.
A szeretet akkor virágozhat, ha jelenléted fénye elég erős ahhoz, hogy a gondolkodó elme, illetve az érzelmi fájdalomtest ne vehesse át fölötted az uralmat, és ne téveszd össze ezeket azzal, aki valójában vagy.
A szabadság, a megváltás ls megvilágosodás azt jelenti, hogy önmagadat a gondolkodó elme mögött meghúzódó Létként, a mentális zaj mögötti csöndként s a fájdalom mögötti szeretetként és örömként ismered. Ha elmédet többé már nem ruházod fel az "énséggel", akkor elveszíti az ítéletalkotás kényszerét. Valójábban abban a pillanatban, hogy az "ez van" elfogadásával felhagysz az ítélkezéssel, máris függetleníted magadat az elmédtől. Helyet teremtettél a szeretetnek, az örömnek és a békének. Hagy abba önmagad és partnered bírálgatását. A legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod megváltoztatását, ha társad teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni. Ez azonnal átemel az egón, s így vége az elmejátszmának és a függőségi csüngésnek.
Eckhart Tolle: A most hatalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése