Feszült vagy? Annyira lefoglal a jövő elérése, hogy a jelen csupán az odajutás eszközévé redukálódik? A feszültséget az okozza, hogy itt vagy, de ott szeretnél lenni, a jelenben vagy, de a jövőbe kívánkozol. Ez egy olyan hasadás, amely belül szétszakít. Leköti a figyelmed nagy részét a múlt? Gyakran beszélsz-e és gondolsz-e arra, akár pozitívan, akár negatívan? Azokra a nagy dolgokra, amelyeket elértél, a kalandjaidra és az élményeidre, illetve az "áldozattörténeteidre", azokra a rettenetes dolgokra, amiket veled tettek, vagy amiket talán te követtél el másokkal szemben?
Gondolataid bűntudatot, büszkeséget, neheztelést, haragot, megbánást vagy önsajnálatot szülnek? Ez esetedben nem csupán hamis éntudatod erősíted meg, hanem még a tested öregedését is előmozdítod, mert múltat halmozol fel a pszichédben. Megbizonyosodhatsz állításom igazáról, ha megfigyeled magad körül azokat, akikben erős hajlam él a múlthoz való ragaszkodásra. Minden pillanatban halj meg a múlt számára. Nincs rá szükséged. Csak akkor utalj rá, ha az a jelen szempontjából múlhatatlanul szükséges! Érezd ennek a pillanatnak az erejét és a Lét teljességét! Érezd a jelenléted.
Aggódsz? Sok "mi lenne, ha" gondolat motoszkál a fejedben? Akkor azonosultál az elméddel, amely egy elképzelt, jövőbeli helyzetbe vetíti ki magát, és félelemet hoz létre. Képtelenség az ilyen helyzettel megbirkózni, mert az nem is létezik. Az csupán mentális káprázat.
Egyszerűen fölhagyhatsz az aggódással, ezzel az egészség - és életromboló esztelenséggel, ha méltányolod a jelen pillanatot.
Ébredj légzésed tudatára! Érezd, ahogy a levegő be- és kiáramlik! Érezd belső energiameződet! A való életben mindig csak a jelen pillanattal kell foglalkoznod, azzal kell csak megbirkóznod, és nem az elme képzelt kivetítéseivel.
Kérdezd meg magadtól, milyen "problémád" van a jelen pillanatban! Nem jövőre, nem holnap vagy öt perc múlva, hanem most. Mi a baj a jelen pillanattal?
A mosttal mindig meg tudsz birkózni, a jövővel azonban sohasem. Nincs is rá szükség. A válasz, az erő, a megfelelő tett vagy az erőforrás rendelkezésedre fog állni, amikor szükséged lesz rá. Nem előbb és nem később.
Megrögzött "várakozó" vagy? Életed mekkora hányadát töltöd várakozással? Én például a postán, a sorban, a közlekedési dugóban való várakozást "kisléptékű várakozásnak" nevem. A következő nyaralásra, a gyerekek felnövésére, egy igazán értékes párkapcsolatra, a sikerre, a pénzszerzésre, a fontossá válására, a megvilágosodásra való várakozást pedig "nagyléptékű várakozásnak". Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni...
A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az áhított, kivetített jövő között. Ez viszont óriási mértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent.
Sok ember áhítozik bőségre, holott az nem érkezhet el a jövőben. Csak, amikor megbecsülöd, elismered és teljesen elfogadod azt, amid van, amikor hálás vagy érte, hálás vagy azért, ami van, hálás vagy a Létért. Az igazi bőség a jelen pillanatért és a mostani élet teljességéért érzett hála. Ez pedig nem jöhet el valamikor a jövőben. Idővel ez a bőség aztán különböző módon nyilvánul meg számodra.
Ha elégedetlen vagy azzal, amid van, sőt esetleg frusztrált és haragos a jelenleg hiányzó dolgok miatt, az meggazdagodásra ösztönözhet- Ám hiába szerzel akár dollármilliókat, belül továbbra is hiányt fogsz érezni, és mélyen, legbelül továbbra is kielégületlen leszel. Átélhetsz ugyan ilyen-olyan, pénzért megvásárolható élményeket, ám azok jönnek, majd elmúlnak, és utánuk mindig csak az üresség érzése és az újabb fizikai vagy lelki örömök iránti igény marad. Nem élsz a Létben, így nem érezheted az életnek kizárólag a jelenben megnyilvánuló teljességét, az egyetlen igazi bőséget.
Mondj hát le a várakozás elmeállapotáról! Amikor azon kapod magad, hogy be csúszol a várakozásba, pattanj ki belőle! Lépj be a jelen pillanatba! Csak legyél, és élvezd a létezést! Ha jelen vagy, sosincs szükséged arra, hogy bármire is várj!
Amikor tehát legközelebb valaki azt mondja: "Elnézést, hogy megvárakoztattalak.",ezt felelheted: "Semmi gond. Nem várakoztam. Csak itt álltam, és jól éreztem magam."
Eckhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése