Felelősek vagyunk gondolatainkért, érzéseinkért és élményeinkért. Nem vagyunk felelősek mások gondolataiért, érzéseiért és élményeiért. Nem a mi felelősségünk, hogy mások vidámak vagy bánatosak. Az viszont igen, hogy mi boldogok vagyunk-e vagy szomorúak, elégedettek vagy elégedetlenek. Saját örömeinkért és haragunkért vagyunk felelősek. Senki mást nem hibáztathatunk érzéseink és gondolataink miatt. Ha így teszünk, azzal önnön boldogságunkat késleltetjük.
Azért vagyunk itt, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat, hogy vállaljuk élményeinket, és tanuljunk belőlük. Nem pedig azért, hogy másokról gondoskodjunk, vagy elvárjuk, hogy mások gondoskodjanak rólunk. Azért vagyunk itt, hogy igazán önmagunk legyünk. Nem azért, hogy örömet szerezzünk másoknak, és elismerést nyerjünk tőlük. Még ha megkockáztatjuk, hogy elveszítjük mások megbecsülését, akkor is kötelességünk beszélni az illetőnek valós érzéseinkről.
Azért vagyunk itt, hogy meghozzuk saját döntéseinket, és tanuljunk a hibáinkból. Nem azért, hogy mások helyett döntsünk, vagy a többiek tegyék ezt meg helyettünk.
Azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk szeretni, védeni, erősíteni önmagunkat, hogy tisztában legyünk érzéseinkkel, hogy kreatív utat találjunk az önkifejezésre. Hogy minden körülmények között tiszteljük önmagunkat; hogy megtanuljuk mi tesz boldoggá minket, és azokra a dolgokra törekedjünk; illetve azt is, mi az, ami ártalmas, amitől óvakodnunk kell, és amit másnak sem szabad ránk kényszerítenie. Felelősek vagyunk mindazért, ami a jelenben történik. Felelősek vagyunk mindenért, amit kérünk és amibe beleegyezünk, hogy megtörténjen. Nem vagyunk mások tetteinek áldozatai. Az áldozatoknak örömet kell szerezniük a többieknek, hogy elismeréshez jussanak. Igent mondanak, amikor nemet gondolnak. Azután pedig neheztelnek másokra, amiért "elnyomják" őket. Pedig tulajdonképpen ők árulják el saját magukat, amikor nem mondanak nemet azokra a dolgokra, amiket nem akarnak megtenni.
A mi felelősségünk, hogy igent mondjunk, amikor igent gondolunk, és nemet, ha nemet akarunk mondani.
Amint tisztán látjuk, mit akarunk, beszéljünk róla az érintett személynek. Nem olyan nagy baj, ha hibázunk, de vállalnunk kell érte a felelősséget, és igyekeznünk kell minél előbb jóvátenni a tévedést. Ne próbáljuk másokra hárítani saját döntéseink felelősségét. Ez érzelmi gyávaság. Vállaljuk a felelősséget saját elhatározásainkért és esetleges tévedéseinkért. Ismerjük el, ha hibáztunk, és tanuljunk belőle, hogy ne ismétlődhessen meg az eset. Ha valakivel igazságtalanul viselkedtünk, mondjuk el neki, hogy rájöttünk, milyen tisztességtelen volt a magatartásunk, és hogy igyekezni fogunk sokkal becsületesebben és együttérzőbben cselekedni. Kérjünk megértését és bocsánatát.
Minden, ami történik, az tökéletes, ideértve tévedésünket is. A tökéletesség nem zárja ki a hibázás lehetőségét. Tanulnunk kell tévedéseinkből. Bármi történik is, az úgy van jól. Mindennek jelentősége van. Minden megbocsátható.
Paul Ferrini
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése