2011. november 15., kedd

A konfliktusok öntudatos kezelése




Egy egészséges kapcsolat két olyan egyént igényel, akik biztonságban érzik magukat önmagukon belül, és erős személyes határokkal rendelkeznek. Gyengéden kötődnek egymáshoz, és a szeretet kötelékei elég erősek ahhoz, hogy kibírják a konfliktust. A konfrontáció, - feltéve, ha valaki hajlandó szemügyre venni, mi okoz bizonytalanságot a kapcsolatban, és mi teszi ingataggá - lehetővé teszi, hogy mindkét fél fejlődjön és egyéniségük virágozzon. A másik sebezhető pontjait és erősségeit egyaránt tisztábban látjuk, az a vágyunk pedig, hogy segítsünk egymásnak gyógyulni, és előbbre jutni, elmélyíti a szeretetet és a kapcsolat melletti elkötelezettségünket. Akkor van gond, ha a konfliktus gyakoribbá válik, mint a békesség. 
Mindig lehet olyan megoldást találni egy vitában, amely mindkét fél számára kölcsönösen jó, és kölcsönös növekedésüket segíti elő, feltéve, ha mindketten csapatként dolgoznak a megoldás megtalálásán. Ha ellenkező állásba vonulnak, az csupán egy nyertes, vesztes helyzethez vezet. Ilyen esetben a kapcsolat is mindig veszít. Egészen másnak tűnhetnek a dolgok, ha valaki hajlandó egy kicsit a másik helyébe képzelni magát! Ha bízunk abban, hogy amit elmondunk a másiknak, azt szeretettel fogja kezelni, és a következő vitánál nem fogja a fejünkhöz vági, és eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy haragunkat és félelmünket kifejezésre tudjuk juttatni azzal a szándékkal, hogy helyrehozzuk, ne pedig megsebezzünk, akkor mindenképpen kell lennie megoldásnak. A pillanat hevében persze nem könnyű észben tartani ezt. Ám, ha bátorsággal és öntudatosan közelítünk a konfliktushoz, akkor nagy nyereségre tehetünk szert. Nem szabad elfelejtenünk, hogy társunknak is éppen annyi joga van öntudatosnak lennie, mint nekünk. Még egy régóta fennálló konfliktust is könnyebb kezelni, mint azt el tudnád képzelni, feltéve, ha lefektetünk néhány szabályt, hogy valóban öntudatosan bánjunk a helyzettel. 

A konfliktus öntudatos kezelése 
  • Egyszerre csak egy problémával foglalkozzatok - ne emlegessétek fel a múltat, régi vitákat stb., ezek csak összezavarják a helyzetet, és elfeledtetik veletek, hogy igazából miről kell beszélnetek.
  • Ha túl feszültté válik a helyzet, tartsatok egy kis szünetet azzal a megállapodással, hogy fél óra múlva újra leültök beszélni. Próbáljatok meg semleges "pályán" beszélgetni,  ahol inkább beszéltek, nem pedig kiabáltok egymással. 
  • Használj "én"-nel kezdődő megállapításokat, jelezve, hogy vállalod a felelősséget saját részedért a konfliktusban, s nem a másikkal szemben vádaskodsz. 
  • Próbáljátok áttekinteni a helyzetet a másik szemszögéből is, ne kezeljétek le a másik esetleges belső meglátásait - ha hirtelen ráébred, hogy tévedett, fogadd nagylelkűen a bocsánatkérését és lépjetek tovább.
  • Próbáljátok észben tartani, hogy a cél: helyrehozni, nem pedig fájdalmat okozni. Ha szükséges kritizálni, figyeljetek oda, hogy a kritika mindenképpen építő jellegű és helyes legyen, ne pedig eltúlzott és kegyetlen. Ha olyan szavakat használsz, mint a "mindig" és "soha", máris letértél a helyes ösvényről. (Pl.: Soha nem hagytad, hogy...)
  • A probléma ellen és a megoldás érdekében egyesült csapatnak tekintsétek magatokat. Ez arra fog sarkallni benneteket, hogy megoldást találjatok egy egyikőtöknek sem megfelelő problémára. 
  • Üljetek le külön-külön egy szobában, és gondolkozzatok el a lehetséges megoldásokon, majd írjátok fel őket egy lapra. Lehet, hogy nagyon meg fogtok lepődni, amikor megmutatjátok egymásnak listátokat, mert kiderül, hogy mennyire hasonló módon gondolkodtok.
  • Próbáljátok önmagatoktól elkülönülten szemlélni  a problémát. Pszichológiai értelemben válasszátok le magatokról, hogy mindketten egy adott ügynek, ne a másik részének tekintsétek, melyet nem szerettek benne, vagy nem akartok elfogadni.
  • Ha nem lehet megoldást találni az egész problémára, vizsgáljátok meg,hogy vannak-e olyan lépések, melyeket mindketten megtehettetek volna a középút felé, hogy bizonyos dolgokban alkalmazkodjatok egymáshoz. Ezt gyakran a jó szándék jeleként lehet elfogadni és méltányolni, és talán könnyít a helyzeten.



Forrás: Dr. Brenda Davis - A szívcsakra megnyitása




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése