2013. március 17.
(Egy rövid személyes üzenetet kaptam ma reggel, valamint megkértek, hogy délután üljek le még egy üzenetért. Ezt meg is tettem, ezért kezdődik így az üzenet. Aisha)
Ismét visszajöttem, mert van még valami. Ó igen, kedves gyermekeim, mindig van még valami. Több is mint azt megérthetnéd. Melletted állunk a teljes ragyogásunkban és csodáljuk ahogy kezditek kibontani a gyönyörű pillangó szárnyaitokat. Sikeresen kapcsolódtatok az igazság kútfőjéhez, melyet oly sokáig tartott elérni. Megláttátok a kapcsolódásban rejlő bölcsességet, ezáltal pedig felajánlottátok a nagyszerűségeteket nekünk, és mindezért ismét igaz Istenné váltok. Már láthatjátok hogy erősek vagytok, de ez eltörpül ahhoz az erőhöz képest, amit képeztek ahogy összekapcsolódtok a testvéreitekkel. Ti vagytok a fény testvérisége és ti képezitek a fény teljes spektrumát. Ragyogóak vagytok kedveseim, ezt ti is meglátjátok, ha kijöttök a bábotokból.
Mint ahogy a pillangó, ti is alázatos hernyóként, teljes hittel léptetek be a bábba. Nem tudhattátok mi vár rátok, csak azzal voltatok tisztában, hogy teljesen át kell adnotok magatokat ennek a folyamatnak. Ez a folyamat varázslatos pedig, de egyben rémisztő is. Ahogy a hernyónak, úgy nektek is fel kellett oldanotok a régi léteteket/lényeteket és egyfajta kezdetleges üledékké kellett válnotok, ami szinte semmire sem hasonlít és mikor újraprogramozódhattatok új lényként jelenhettetek meg. Ugyanazokból a sejtekből melyek a hernyót alkották, egy csodálatos, ragyogó pillangó keletkezett. Valahol ugyanazok (ugyanabból vannak – Tom) de mégis egy világ választja el őket. Ugyanabból a mennyei porból vannak. Ami viszont elválasztja őket, az a felépítő program. Így van ez veletek is kedveseim, megengedtétek magatoknak hogy teljesen átváltozzatok. Átmentetek a feloldódási folyamaton, most pedig ugyanazon összetevőkből állva, mégis teljesen megújulva emelkedtek ki.
Van akinek még mindig a régi hernyó vagytok. Talán egy kis ragyogást láthatnak körülöttetek, egyfajta fényködöt, de mi a teljes koronaékszerben látunk benneteket. Tisztelgünk hát előttetek kedveseim, ahogy előttünk álltok, emelt fővel és belülről világítva. Nem vagytok egyedül, több ezer pillangó száll fel egy időben a bolygótokon. Örvendezzetek hát hiszen kiemelkedtetek a lyukból, melyben egykor meghúzódtatok. Most viszont a szárnyaitokat használva magasra repülhettek a bolygó fölé. Lehozhatjátok a mennyországot a Földre. Ti jelentitek be a régi végét és az új kezdetét. Átváltoztattátok magatokat és így a két világ közti szakadék szinte végtelen szélességűre növekedett.
Ne szomorkodjatok hát, lehorgonyoztátok a fényt. A hosszú és fájdalmas bábbéli utazásotokkal sikeresen elszakítottátok azt a köteléket, amely a bolygót a sötét korban tartotta. Ezeket a szálakat használtátok ahhoz, hogy bábot hozzatok létre. Így már láthatjátok, hogyan is válhat fény a sötétségből. Már a sötétség ereje sem támadó többé és szét is fog esni, ahogy levetitek a báb utolsó darabjait. A fény tehát teljes pompájában lépett elő és ti hoztátok ezt létre. Ismét csak köszönetet mondunk mindezért és csodálattal tekintünk rátok. Nem csak mi, de az egész Teremtés is. Pihenjetek hát kedveseim, ne kapkodjatok az elején. Még teljes erőre kell, hogy kapjanak a szárnyaitok, egy kis idő kell, hogy megedződjenek. Ne legyetek türelmetlenek, hiszen mindent megtehettek amire vágytatok. De csak attól a pillanattól kezdve, ahogy eljön az ideje. Máskor is és most is fontos az időzítés. Ismét köszönetet mondunk. Ennyit a mai napra, néhány óra múlva ismét jövünk.
Fordította: Tom Fodor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése