Amikor ráébredsz, hogy az életed lényege az, hogy éld és az, hogy elengedd azokat az eszméket, amelyek megpróbálják megmagyarázni mit is kellene tenned, akkor leveted az ítélkezést. Azt az ítélkezést, amelynek nagy része önmagad felé volt fordítva. Amikor felismered, hogy a célod csupán az, hogy itt légy, hogy itt légy most, akkor hátradőlhetsz. A célod annyi, hogy létezz, hogy felfedezz, hogy tapasztalj, hogy mindezt összevegyítsd a többiekkel, hogy kitágulj.
Attól függetlenül, hogy lesznek akik megértik mit is szeretnének csinálni, hogy kifejezzék magukat, ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek megtalálták a céljukat a többiek viszont nem. Bármi módon is fejezi ki valaki magát, az már hasznos tett. Nincs erre bizonyos értékrend vagy ítélet, hogy egyikőtök jobban szolgál, mint a másik. Mindenki más rezgéssel érkezett ide, más beállítással. Így nem is ugyanaz a dolog vonz majd benneteket. Fontos, hogy ti, mint egyének se értékeljétek vagy dobjátok el az értékét a többiek tapasztalatainak, annak, hogy ők hogyan fejezik ki magukat. Hiszen amikor rangsort teremtetek, akkor szembefordultok önmagatokkal és úgy kezelitek magatokat, mint valami másodrangú polgárt, hiszen az elmétekben felállítotok valami magas eszményt és úgy vélitek nem ütitek meg ezt a mércét.
Mindenki szolgál, mindenki fénymunkás, lényegtelen mit csinál, lényegtelen hogyan néz ki az élete. Van benne valami ami az Egész hasznára válik. Amikor elengeditek azokat az eszméket, hogy valami fontosabbat kellene tennetek, akkor megengeditek magatoknak az ön-szeretetet, a feltétel nélküli szeretetet.
Azért mondjuk el mindezt, mert oly sokan keresgéltek. E helyett szeretnénk, ha adnátok magatoknak egy nagy ölelést, megveregetnétek a vállaitokat és úgy szeretnétek magatokat, ahogy épp vagytok. Amikor így tesztek, akkor beteljesítitek az életetek célját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése