Az önbizalom az emberi karakternek szintén egy olyan rejtélyes tulajdonsága, amelyet legtöbbnyire csak tüneteiben, megnyilvánulásaiban ismerünk, lényegét azonban kevéssé értjük, főleg úgy fogadjuk el, mint elementáris tényt, irányításunktól független, szerencsés adottságot. Úgy gondoljuk, vagy van valakinek önbizalma vagy nincs. Ha van, ez nyilvánvalóan nagy mértékben elősegíti az életben való érvényesülését, ha nincs akkor szerencsétlen flótás, aki a döntő pillanatban mindig cserben hagynak legfőbb képességei. Kétségtelen, hogy a tudás és önbizalom nem mindig állnak arányban egymással, s az önbizalommal bíró ember, noha esetleg irreális módon elbizakodott, mégis nagyobb eredményeket ér el, mint az értékesebb, de kisebbrendűségi érzettel küzdő egyéniség. Tapasztalhatjuk, amikor valaki olyasmire vállalkozik, amihez nem sokat ért, ha bízik magában, tűrhetően végzi el a munkát, viszont a legalaposabb felkészültség ellenére is zavarok támadhatnak, ha valaki nem bízik abban, amit csinál. Az önbizalom lényegében mágikus, teremtő, pozitív árama az emberi egyéniségnek. Az önbizalom fogalmát, ezt az energiát is az egyén egészének egyik alkotóelemként tárgyaljuk, amely csak a többi tulajdonsággal és energiával való összműködésben járul hozzá az egyéniség fejlődéséhez és egyensúlyához.
(Szepes Mária)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése