Bőség – manifesztáció – társteremtés

A teremtett világ dualitását megélő ember hajlamos beleragadni életének alapvető polaritásaiba – ez most hétköznapi szinten a legtöbbeknél az anyagiakat, vagy a párkapcsolatot jelenti (netán mindkettőt). Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy a gazdagok és a szegények ugyanúgy a pénz polaritásának foglyai – hasonló a helyzet, mint a börtönőrrel, aki egész életét a börtönben éli le, és tulajdonképpen mindegy, hogy a rács melyik oldalán, mert ugyanaz a miliő…

Az életünket – mint sokszor mondom – nem egy megoldandó problémaként kell kezelnünk, amit egyszer megoldva következik a végtelen üdülés. A fizikai síkon való létezésünk oka, hogy elvállaltuk, hogy fizikai testi formában megyünk végig a lélek tanulási folyamatán – és a lélek szinte végtelen, és egyáltalán nem csak anyagiakkal és párkapcsolati kérdésekkel akar foglalkozni. Ha valóban, tényleg képessé válunk életünk valamelyik, ezidáig problémás területének uralására, utána nem a végtelen üdülés következik, hanem vagy elérkezünk a következő problémás területhez, vagy pedig kilépünk az inkarnációból. Az Univerzum gazdaságosan működik – gondoskodik róla, hogy kihasználjuk az itt töltött időnket. Sok életet leéltünk már egy-egy polaritásba ragadva. Lelkünk és monádunk rajtunk keresztül megnyilvánuló energiája követi a figyelmünket – ezáltal bonyolódunk bele életünk polaritásaiba. A külvilág, a média, a tömeggondolkodás irányítja a figyelmünket. A Mátrix fő manipulációs eszköze az anyagiakra és a szexre irányított fókusz – emberek milliárdjait ragasztja ez bele a polaritásba, meggátolva őket, életük valódi, fontos feladataival foglalkozzanak.

A lelkünk energiáját minden lehetséges úton-módon be kell hoznunk a fizikaiságba. Ennek módja elsősorban az örömre, az örömteli tevékenységekre való fókuszálás. A mostani időszak kulcsfeladata a Szellem energiájának lehozása az anyagba. A modern nyugati ember nem ismeri az igazi nélkülözést és szűkösséget, mégis még és még többet akar – pedig azt sem jól használja, amije van. Miért adna akkor neki még többet az Univerzum? Tehát életünk relatív bőségét ne panaszkodásra használjuk, hanem életünk örömteli aspektusainak megélésére. Gyarapítsuk életünkben és környezetünkben a szépséget! Ezáltal jön be a Szellem energiája az anyagba, ezáltal valósul meg a felsőbb szférák isteni rendje az anyagban. Így valósul meg az „ahogy fenn, úgy lenn”. Ha folyamatosan életünk gátló aspektusaira fókuszálunk, biztosíthatjuk magunknak az egész életre szóló frusztráltságot, és képtelenek leszünk több, és jobb minőségű lélekenergiát megnyilvánítani. Nagyon sok tehetséges és sokra hivatott embert ismertem még az elmúlt években, akik sok évet belefektettek a spirituális növekedésükbe. Mégis újra és újra elkövetik a hibát, és azt mondják: ha túl leszek az adósságaimon, ha megtalálom az igazi páromat, ha … AKKOR MAJD…

AZ IDŐ MOST. Ne engedd magadnak elpocsékolni a lelked energiáját. Ne hanyagold el a kötelezettségeidet, mert az hosszabb-rövidebb távon visszaüt rád, de ne dagonyázz a problémáidban, a fókuszod egy része mindig legyen a magasabb céljaidon, a lelked energiájának örömmel és szépséggel teli kinyilvánításán! Nem kell azon problémáznod, hogy neked miért nincs pénzed a más földrészre irányuló kalandtúrára, ha itt észre se vagy hajlandó venni a szépséget. Ha nem találod meg az örömöt a mindennapjaidban, ne várd, hogy egyszer csak bekopogtat hozzád. Minden szinten magnetikusak vagyunk – ha a negativitást és a szűkösséget éljük, azt vonzzuk magunkhoz. És ez lenne a pozitív gondolkodás igazi üzenete: hogy a lelkünk rajtunk átömlő energiáját örömteli dolgokra fordítsuk. Szerencsére nem realizálódik a fizikaiságban minden gondolatunk – különben ahogy mondani szokták, tele lennének a temetők és a szülészetek. Nem azért kell tehát „pozitívan” gondolkodnunk, nehogy „negatív” dolgokat teremtsünk, hanem azért irányítjuk az örömre és a bőségre a figyelmünket, mert ezáltal tükröződnek lelkünk igazi tulajdonságai az anyagi létezésben.

A munka dandárja nem ezen dolgok racionális megértése. Mint ahogy biciklizni vagy fejben számolni sem vagyunk képesek, ha csak a szabályokat ismerjük - és nem gyakoroltuk azokat, a tennivaló fő része itt is a többé-kevésbé "találomra" összegyűlt programjaink felismerése és átalakítása. A szellemi vezetés révén megkonstruált vezetett meditációk ebben tudnak rengeteget segíteni, hihetetlenül megnövelik e munka hatékonyságát. És egyszer csak elkezdenek változni a hiedelmeink és a programjaink, fokozatosan levesszük álarcainkat - melyekről eddig azt hittük, hogy mi vagyunk, pedig csak a sérülések ismétlődésétől védtük velük magunkat. És fokozatosan feltárul a lelkünk és a szellemünk valódi energiája - és így betöltjük valódi szerepünket a világban: a béke, a szépség, az öröm és a szeretet nagyköveteivé válunk...

Szigeti Antal

espavo.hu