2011. június 21., kedd

A tizenkét ikertulajdonság 2.



A "hallgatás" isteni tulajdonság, következményei áldásosak, ha az ember ott és akkor alkalmazza, ahol és amikor hallgatnia kell, ha azonban az ember ott és akkor hallgat, ahol és amikor beszélnie kellene, ha például egy embertársát egyetlen szóval meg tudná menteni valamilyen nagy veszélytől, de ennek ellenére hallgat, akkor az isteni "hallgatás" sátáni "elhallgatássá" válik. Ha a beszédre rossz helyen és időben kerül sor, akkor a "beszéd" isteni képességéből sátáni "fecsegés" lesz.

A következő tulajdonságpár egyik fele, a "fogékonyság" isteni, ha az ember minden emelkedett értékkel - tehát a széppel, a jóval és az igazzal - szemben fogékony és nyitott, hagyja, hogy Isten kifejtse rá hatását, és Őt magába fogadja. Azonban végzetessé és sátánivá válik, ha gerinctelen és akarat nélküli "befolyásolhatósággá" alacsonyodik. A pár másik fele, a "befolyásolhatóság" az összes alantas befolyás és hatás elleni rendíthetetlen ellenállást jelenti. Ha azonban az ember a magasabb erőkkel szemben fejti ki ellenállását, az isteni "befolyásolhatatlanságból" sátáni "elszigeteltség" lesz. A nagy mű össze munkásának kötelessége az isteni akarattal szembeni engedelmesség. Isten akarata közvetlenül rajtad, de másokon keresztül is érvényesülhet. Isten akaratát akkor ismered fel, ha mindent, amit tőled követelnek, először alaposan megvizsgálsz, vajon egyezik-e legbensőbb meggyőződéseddel. Isten a legbensőbb meggyőződésünkön szól hozzánk, és ilyenkor feltétlen engedelmességgel tartozunk. Ha bárkinek belső meggyőződésünk ellenére, csupán gyávaságból, félelemből, esetleg jólneveltségből vagy az anyagi haszon érdekében engedelmeskedünk, akkor ez a tulajdonság szolgaisággá válik.

Az "uralkodás" azt jelenti, hogy a tudatlan és gyenge lényekkel meg kell osztanunk saját erőnket. Ha valaki szeretet nélkül és önző célokból igyekszik az akaratát másokra kényszeríteni és megsérti embertársai önrendelkezési jogát, akkor az uralkodás isteni tulajdonságát sátáni zsarnoksággá alacsonyítja.

Az "alázatot" az istenivel, a minket éltető magasabb Önvalóval szemben kell kimutatnunk. Tudnod kell, hogy az összes szép, jó és igaz tulajdonság az Övé, hogy egyéniséged a kinyilvánítás eszköze, az isteni lényeget kivetítő készülék, de önmagában nem több üres buroknál. A mindenségben megnyilvánuló isteni lényeget, az örök létezést kell felismerned magadban, és alázattal kell átadnod magad Neki. Soha nem vetheted alá azonban magadat földi vagy alvilági erőknek, soha nem eshetsz térdre földi formák előtt. Ebben az esetben az isteni "alázat" gyáva megalázkodássá változna, amellyel a téged az Ő örök létezésével éltető isteni lényeget sértenéd meg. 


Ha a Föld megváltásának nagy művéhez akarsz hozzájárulni, egy pillanatra sem felejtheted el hogy nem saját erődből élsz és dolgozol. Minden erő Istentől ered, és minden rajtad keresztül megnyilvánuló erő a felsőbb Önvalódból - Istenből - áramlik. Legyél annak tudatában, hogy egyéniséged önmagában látszatlény. Az igazi lényed - a benned rejtőző egyetlen, örök valóság - maga Isten!. Az önbizalom tehát a szívedben lakozó Istenbe, nem a látszatlénybe, vagyis saját egyéniségedbe vetett bizalmat jelenti. Az isteni "önbizalom" bármilyen tevékenység végzéséhez nélkülözhetetlen, és belső kapcsolatot jelent Istennel. Ha azonban valaki azt képzeli be magának, hogy képességei fölött ő maga rendelkezik, és nem Isten, akkor az isteni önbizalom "önteltséggé" változik.

Elisabeth Haich: Beavatás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése