A nagy mű egyik munkásaként villámgyors döntésekre kell képesnek lenned. Meg kell tanulnod, hogyan választhatod ki habozás nélkül a sok lehetőség legjobbikát. Bekövetkezhetnek olyan helyzetek, amikor pillanatnyi késés egy egyszeri, megismételhetetlen lehetőség elhalasztását jelenti. Ha minden figyelmedet összpontosítod, megőrzöd az idő bármilyen fogalma fölött álló lélekjelenlétedet, és azonnal tudsz cselekedni, akkor Isten akaratát hajtod végre és ebben az esetben a villámgyors döntés isteni tett.
Ha valaki azonban lélekjelenlét és megfontoltság nélkül cselekszik azonnal, és így nem tudja megőrizni a koncentrációt, akkor az isteni "villámgyors döntés" sátáni "megfontolatlan sietséggé" válik. Magadévá kell tenned tehát az isteni "megfontoltságot". Cselekvés előtt meg kell zaboláznod vérmérsékletedet, és sok türelemmel ki kell várnod, amíg a döntés megérik benned. Isten akaratának felismeréséhez gyakran várakoznod kell, mielőtt a helyes választást megleled. Ez azt jelenti, hogy "megfontoltan" kell dolgoznod.
Ha azonban az ember a végtelenségig nyújtja a döntéshozatalt, soha nem szánja el magát a cselekvésre, akkor az isteni "megfontoltságot" a sátáni, habozó "határozatlansággá" változtatja. A nagy mű egyik értékes munkásaként meg kell tanulnod, hogy mindent elfogadj, amit a sors hoz. Nem a külső körülmények határozzák meg értékedet, hanem kizárólag az, mennyire tudod Isten akaratát megvalósítani. Belső értékeidet a külső megaláztatások sem kicsinyíteni, sem nagyítani nem tudják. Éppen ezért nem szabad azzal törődnöd, hogyan viszonyulnak hozzád a tudatlan emberek.
Az vagy, aki vagy, függetlenül attól, hogy éppen lenéznek vagy felmagasztalnak. Tanuld meg, hogyan lehet az összes körülménnyel megbékélni, és rezzenéstelenül fogadni őket. Akár azt követeli meg tőled a nagy műben vállalt tevékenységed, hogy a legkilátástalanabb nyomorban élj, akár azt, hogy magas tisztséget tölts be, és hatalmas vagyon fölött rendelkezz, mindkét élethelyzet a nagy cél eléréséhez szükséges eszköznek kell tekintened. Egyik sem rendítheti meg belső meggyőződésedet. Ha így alkalmazod, a "bárminek az elfogadása" isteni tulajdonság. Azonban mindig meg kell fontolnod - még akkor is, ha bensődben semmi sem sérthet meg -, mikor kell a magasabb irányítás képviselőjeként védekezned a megaláztatások ellen, és szerényen visszahúzódnod a dicsőítés elől.
A "bárminek az elfogadása" soha nem fajulhat apatikus "lemondássá" vagy gyáva "gerinctelenséggé". Mindig a legjobbat válaszd, és soha nem elégedj meg az alacsonyabb rendűvel. Különbséget kell tudnod tenni a szép és a csúnya, az igaz és a hamis - az isteni és a sátáni között. A különbségtevés képessége nélküli ember használhatatlan a nagy műben. Ha azonban hasznos munkát akarsz végezni, akkor teljes erőddel kell tudnod "harcolni". Az igazság kardjával kell a tévedés árnyékai ellen küzdened, hogy az isteni lényeg földi győzelmét elősegítsd. A nemes és bátor "harcra készség" azonban soha nem változhat értelmetlen "viszálykereséssé".
Nem felejtheted el, hogy bármilyen bátor harcos is vagy, a szellemes fegyverével kell harcba szállnod, hogy a Földre békét hozz. Azért kell küzdened, hogy a meghasadtat egységbe olvaszd, és a küzdő feleket kibékítsd. Békeszereteted azonban soha nem válhat gyáva vagy kényelmes "konfliktuskerülésé". Ha a Föld megváltásának nagy művéhez értékes módon akarsz hozzájárulni, akkor az "óvatosságot" is el kell sajátítanod, ugyanakkor képesnek kell lenned annak eldöntésére, hogy mikor és hol kell felhasználnod ezt az isteni tulajdonságot.
Az "óvatosság" révén megmentheted magadat és sok más embert is a nagy veszélyektől, sérülésektől és az értelmetlen áldozatoktól. Azonban ha az önbizalom hiánya miatt mulasztod el valaminek a megtételét, akkor az "óvatosság" isteni tulajdonságát sátáni gyávasággá alacsonyítod. "Bátorságod" megrendíthetetlen kell, hogy legyen. Semmilyen veszélytől nem riadhatsz vissza. Az összes nehézséggel bátran kell szembenézned, és az isteni lényeg elleni támadásokat határozottan kell visszaverned, ha a nagy cél azt követeli meg.
Az isteni "bátorság" azonban soha nem változhat át istenkísértő "vakmerőséggé". A nagy mű munkásaként a "nincstelenséget" is vállalnod kell. Akár kilátástalan szegénységet követel meg tőled feladatod, akár mesés gazdagságot hoz neked, mindig legyél tisztában azzal, hogy soha semmi nem a tiéd, hanem minden fölött Isten rendelkezik, te csak küldetésednek megfelelő mértékben részesedhetsz bármiből. Ne aggódj amiatt miből fogsz élni.
Pontosan annyit kapsz, amennyire szükséged van. De még ha dúskálnál is a kincsekben, lelkedben mindig "nincstelennek" kell érezned magad. Ez az isteni beállítottság azonban soha nem fajulhat sem "minden mindegy" felfogássá, sem az "anyag megvetéséve". Nem várhatod el embertársaidtól, hogy munka nélkül tartsanak el. Az anyag is Isten megnyilvánulása, tehát az anyagot is isteni jelenségként kell becsülnöd, uralnod kell, és rendelkezned kell vele.
El kell sajátítanod annak a művészetét, hogy az anyagi javakból mindig csak annyit halmozz fel, amennyit a földi küldetésed megkövetel...Soha ne feledd, hogy amíg a földi síkon élsz, az anyaggal és nem az anyag nélkül, különösen nem az anyag ellen kell cselekedned. Fontos, hogy az anyagi javakat meg tud szerezni, és képes legyél megőrizni, valamint helyes módon használd fel, máskülönben teljesen kiszolgáltatod magad a földi hatalmaknak, és azok béklyójában nem tudod földi feladatod függetlenül és szabadon megvalósítani. Vigyáznod kell azonban, nehogy az anyag uralásának isteni tulajdonsága sátáni, önző "kapzsisággá" fajuljon.
Ha valaki azonban lélekjelenlét és megfontoltság nélkül cselekszik azonnal, és így nem tudja megőrizni a koncentrációt, akkor az isteni "villámgyors döntés" sátáni "megfontolatlan sietséggé" válik. Magadévá kell tenned tehát az isteni "megfontoltságot". Cselekvés előtt meg kell zaboláznod vérmérsékletedet, és sok türelemmel ki kell várnod, amíg a döntés megérik benned. Isten akaratának felismeréséhez gyakran várakoznod kell, mielőtt a helyes választást megleled. Ez azt jelenti, hogy "megfontoltan" kell dolgoznod.
Ha azonban az ember a végtelenségig nyújtja a döntéshozatalt, soha nem szánja el magát a cselekvésre, akkor az isteni "megfontoltságot" a sátáni, habozó "határozatlansággá" változtatja. A nagy mű egyik értékes munkásaként meg kell tanulnod, hogy mindent elfogadj, amit a sors hoz. Nem a külső körülmények határozzák meg értékedet, hanem kizárólag az, mennyire tudod Isten akaratát megvalósítani. Belső értékeidet a külső megaláztatások sem kicsinyíteni, sem nagyítani nem tudják. Éppen ezért nem szabad azzal törődnöd, hogyan viszonyulnak hozzád a tudatlan emberek.
Az vagy, aki vagy, függetlenül attól, hogy éppen lenéznek vagy felmagasztalnak. Tanuld meg, hogyan lehet az összes körülménnyel megbékélni, és rezzenéstelenül fogadni őket. Akár azt követeli meg tőled a nagy műben vállalt tevékenységed, hogy a legkilátástalanabb nyomorban élj, akár azt, hogy magas tisztséget tölts be, és hatalmas vagyon fölött rendelkezz, mindkét élethelyzet a nagy cél eléréséhez szükséges eszköznek kell tekintened. Egyik sem rendítheti meg belső meggyőződésedet. Ha így alkalmazod, a "bárminek az elfogadása" isteni tulajdonság. Azonban mindig meg kell fontolnod - még akkor is, ha bensődben semmi sem sérthet meg -, mikor kell a magasabb irányítás képviselőjeként védekezned a megaláztatások ellen, és szerényen visszahúzódnod a dicsőítés elől.
A "bárminek az elfogadása" soha nem fajulhat apatikus "lemondássá" vagy gyáva "gerinctelenséggé". Mindig a legjobbat válaszd, és soha nem elégedj meg az alacsonyabb rendűvel. Különbséget kell tudnod tenni a szép és a csúnya, az igaz és a hamis - az isteni és a sátáni között. A különbségtevés képessége nélküli ember használhatatlan a nagy műben. Ha azonban hasznos munkát akarsz végezni, akkor teljes erőddel kell tudnod "harcolni". Az igazság kardjával kell a tévedés árnyékai ellen küzdened, hogy az isteni lényeg földi győzelmét elősegítsd. A nemes és bátor "harcra készség" azonban soha nem változhat értelmetlen "viszálykereséssé".
Nem felejtheted el, hogy bármilyen bátor harcos is vagy, a szellemes fegyverével kell harcba szállnod, hogy a Földre békét hozz. Azért kell küzdened, hogy a meghasadtat egységbe olvaszd, és a küzdő feleket kibékítsd. Békeszereteted azonban soha nem válhat gyáva vagy kényelmes "konfliktuskerülésé". Ha a Föld megváltásának nagy művéhez értékes módon akarsz hozzájárulni, akkor az "óvatosságot" is el kell sajátítanod, ugyanakkor képesnek kell lenned annak eldöntésére, hogy mikor és hol kell felhasználnod ezt az isteni tulajdonságot.
Az "óvatosság" révén megmentheted magadat és sok más embert is a nagy veszélyektől, sérülésektől és az értelmetlen áldozatoktól. Azonban ha az önbizalom hiánya miatt mulasztod el valaminek a megtételét, akkor az "óvatosság" isteni tulajdonságát sátáni gyávasággá alacsonyítod. "Bátorságod" megrendíthetetlen kell, hogy legyen. Semmilyen veszélytől nem riadhatsz vissza. Az összes nehézséggel bátran kell szembenézned, és az isteni lényeg elleni támadásokat határozottan kell visszaverned, ha a nagy cél azt követeli meg.
Az isteni "bátorság" azonban soha nem változhat át istenkísértő "vakmerőséggé". A nagy mű munkásaként a "nincstelenséget" is vállalnod kell. Akár kilátástalan szegénységet követel meg tőled feladatod, akár mesés gazdagságot hoz neked, mindig legyél tisztában azzal, hogy soha semmi nem a tiéd, hanem minden fölött Isten rendelkezik, te csak küldetésednek megfelelő mértékben részesedhetsz bármiből. Ne aggódj amiatt miből fogsz élni.
Pontosan annyit kapsz, amennyire szükséged van. De még ha dúskálnál is a kincsekben, lelkedben mindig "nincstelennek" kell érezned magad. Ez az isteni beállítottság azonban soha nem fajulhat sem "minden mindegy" felfogássá, sem az "anyag megvetéséve". Nem várhatod el embertársaidtól, hogy munka nélkül tartsanak el. Az anyag is Isten megnyilvánulása, tehát az anyagot is isteni jelenségként kell becsülnöd, uralnod kell, és rendelkezned kell vele.
El kell sajátítanod annak a művészetét, hogy az anyagi javakból mindig csak annyit halmozz fel, amennyit a földi küldetésed megkövetel...Soha ne feledd, hogy amíg a földi síkon élsz, az anyaggal és nem az anyag nélkül, különösen nem az anyag ellen kell cselekedned. Fontos, hogy az anyagi javakat meg tud szerezni, és képes legyél megőrizni, valamint helyes módon használd fel, máskülönben teljesen kiszolgáltatod magad a földi hatalmaknak, és azok béklyójában nem tudod földi feladatod függetlenül és szabadon megvalósítani. Vigyáznod kell azonban, nehogy az anyag uralásának isteni tulajdonsága sátáni, önző "kapzsisággá" fajuljon.
Elisabeth Haich: Beavatás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése