Október, egy erőteljes ’A Mu’a hónap, amikor számos dolog fog érezhetően előrehaladni. Noha az egész hónap során szuper elfoglaltak leszünk, a nem várt események intenzitása az elmúlt időszakhoz képest csökkenni fog. Október elhozza a Ho’o Pono Pono* sürgető erejét (*visszatérés régi helyszínekhez, szituációkhoz Újakként). Sokan késztetést érzünk, hogy szintről szintre, lépésről lépésre mindent helyrehozzunk. Ahogy folyamatosan belakjuk az örökkön terjeszkedő Új Tájunk, végre készen állunk, hogy elengedjünk bármi tudatalatti motivációt, érzelmi kapaszkodót, korlátozó eszmét, a dolgaink irányába érzett rejtett félelmeket, ön-szabotálást és korábbi hozzáállásaink.
Mostanra teljesen elmerültünk az erőteljes áramlatban, ami a régi utunk Céljához vezetett. Többé nem hogy nem tudunk kitörni ebből az áradatból, de már nem is akarunk. Az erős áramban való úszás most abszolút tökéletes számunkra! Tudjuk, hogy itt az idő, tényleg be kell fejeznünk ezt az utolsó sprintet és véget vetni az elhaló dualitás alapú realitásunknak.
Ezen időszak alatt minden valósabbá válik, vagy legalábbis a mód, ahogyan a dolgokra tekintünk most sokkal valódibb lesz. Van valami ezzel a vadsággal és intenzitással kapcsolatosan – ahogy a szikláknak csapódunk az Utolsó Mérföldjeink ömlő zuhatagában: mintha pont erre lenne szükségünk. Az illúzió kagylói, amelyek hosszú időre kérget vontak igaz lényeink köré, most engednek fogásukon és szétesnek… Életünk számos eleme tűnik egyszerre valósnak és szürreálisnak. Ez azért van, mert most igazítjuk lényeink a rendkívüli módon terjeszkedő tájunkhoz. A valóság és szürrealitás az, amely segít minket, hogy ne vesszünk el a körülöttünk zajló dolgok, események erdejében.
Sürgős helyzetek kiáltanak azonnali figyelmünkért, amelyek mindig épp a (szerintünk) lehető legrosszabbkor bukkannak fel életeinkben. Valójában ez, az elképzelhető legmegfelelőbb alkalom. Ezen lehetőségek pontosan azok, amelyekre itt és most szükségünk van. Nem lehetnének tökéletesebbek!
Egy erős érzés van velünk, miszerint azon dolgok, amelyek már hosszú – hosszú ideje beragadtak, most az ’A Mu’a sürgető energiájában – amely most kitört teljes fizikai valójában - végre elindulnak előre. Ezek lehetnek olyan dolgok, amelyek tényleg be voltak szorulva vagy az is lehet, hogy csak a mi érzékelésünk szerint voltak azok. Tényleg nem számít, mert ez a megragadás érzése, most hirtelen eltávolodik. A berozsdásodott kormány, amely belefagyott öreg pozíciójába, most beolajozódik, és erőlködés nélkül fordul, a fogaskerék, amely eddig elakadt, végre szabadjára lett engedve és a helyes pozíciójában mozog.
Október az elmélyítés hava, amely megkívánja, hogy szuper őszinték és igazak legyünk mindenben, amit teszünk. Megköveteli, hogy újra és újra megtaláljuk egyensúlyunk; nem nézve, mi zajlik körülöttünk, minden egyes percben fenntartsuk a balanszt. Néha olyan érzés, mintha kötéltáncosok lennénk, akik bizonytalanul sétálnak a vibráló a kötélen, óvatosan egyensúlyozva, egyik lábat a másik elé helyezve, miközben narancsokat, virágokat, üstökösöket, bombákat és elefántokat dobálnak nekünk, megpróbálva megzavarni előrehaladásunk.
A világi és nemzeti szinteken zajló események most még inkább mesterséges, erőltetett, mozifilm – féle, szürreális minőségben tűnnek fel. Mi azonban már látjuk, hogy mindezek elkeseredett, mesterkélt illúziók és próbálkozások arra, hogy különválasszanak minket egymástól, megtartva minket a dualitásban. A hosszú időre lepecsételt negatív energiák azonban most lelepleződnek. Ezek már az összeomlóban lévő realitásrendszer Utolsó Napjainak tünetei. Most elő kell tűnniük, hogy eltávolíthatóvá váljanak a planetáris mátrixból.
A másik fontos előrelépés októberben, a régi történetek elengedése lesz. Ezen történetek a fizikális, mentális és érzelmi testeinkben lettek megírva, ahogy ott is raktározódnak. Néhányan egy belső konfliktust tapasztalunk ezen régi történetek és a teljesen újak között, amelyek még csak most vannak indulóban. Ez azért lehetséges, mert ahhoz, hogy az újakat megírhassuk, először a régieket kell kiradírozni. Ha még mindig érzünk kötődést a régi történeteink szerepeihez és még hezitálunk, hogy elengedjük –e azokat, nem fogjuk tudni elkezdeni az újakat. Az új történeteink részesei az örök Végtelen Történetünknek és Igazabbak, mint a korábbiak valaha lehetnének. Arra várnak, hogy elkezdjük megírni őket. Csupán fel kell emelnünk a tollat…
Eredeti szöveg: Solara honlapja
All rights reserved by pavalany.com 2008-2012. Minden jog fenntartva.
Forrás: pavalany.com
Kapcsolódó bejegyzés: 2012. Október - Isteni Énünk felismerése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése