A lélek fejlődése - ötödik szakasz

Érettség

A negyvenes évektől a hetvenes évekig

A felvilágosult kereső

Az életnek azon szakaszához érünk, amikor lekezdjük felismerni, mi igazán a fontos. Felvilágosult keresővé leszünk, igyekszünk mindig kifejezni szenvedélyünket, és a szívünkből cselekedni. Érzéseink már jóval fontosabbá válnak, mint gondolataink. Sokan ekkor tapasztaljuk meg a spirituális felismerést vagy megvilágosodást, és újraértékelünk mindent, amiről korában úgy gondoltuk, hogy tudjuk. Az érdekesség az benne, hogy amikor később visszatekintünk életünknek erre a szakaszára, általában rájövünk, hogy korábbi felismeréseink pontosan ehhez a felismeréshez vezettek minket. Néhányan úgy mondják "összeáll a kép" vagy " minden a helyére kerül".

Az én és a kapcsolatok újrafogalmazása  

Az én felé fordítjuk a figyelmünket, nagyobb fontosságot tulajdonítunk saját szenvedélyünknek és örömünknek. Akik ekkor váltanak, általában rálelnek szenvedélyükre, az életük igazi lényegére, jelentésére. A lelki fejlődés szempontjából a második ébredés időszaka. Ha az ember ekkorra sem ébred fel, a magasabb én biztosítja, hogy valami történjen külsőleg vagy belsőleg, ami aktiválja az ébredést. Minden gyakran "zökkenés- szerződésen" keresztül valósul meg.

Zökkenés-szerződések 

A zökkenés-szerződések az életnek ebben a szakaszában aktiválódhatnak, és gyakran egy rövid romantikus kapcsolatban mutatkoznak meg. Ha az ember nincs választott ösvényén, akkor valaki olyan erővel robban be az életébe a korábbi megállapodás szerint, hogy szó szerint "kizökkenti" a kerékvágásból, és rávezeti a megfelelő útra. A zökkenés-szerződések valójában mindkét irányban hatnak, mindkét fél életét drámaian és néha nagyon kellemetlen módon megváltoztatják. A többi megállapodáshoz hasonlóan ezek is választási lehetőségek, amelyek célja az adott feladat megvalósítása, és teljes egészében a szabad akarat alá tartoznak.

Második szintű életfeladat-aktiválás

Ha nincs az életünkben előre kialakított zökkenés-szerződés, életünk e szakaszában akkor is újraaktiválódhat, és figyelmünk középpontjába kerülhet életfeladatunk. Ha már dolgozunk az életfeladatunk irányítás alá vonásán, nem lesz szükség az újraaktiválás egyetlen formájára sem. De ha úgy döntünk, hogy fejünket a homokba dugjuk, mérget vehetünk rá, hogy életfeladatunk ebben az időszakban hatalmas erővel tör a felszínre. A megoldatlan kérdések oly módon bukkannak fel, hogy lehetetlenség figyelmen kívül hagyni őket.

Steve Rother