A lélek fejlődése - hatodik szakasz

Egyszerűsödés: gyermekivé válás

Fizikai alakban töltött életünk befejezése

Életünknek ebben a szakaszában általában történik velünk valami, ami segít felismernünk, mi is fontos igazán. Ilyenkor rendszerint a tudatalatti szintjén kezdjük el felismerni az igazán fontos dolgokat. Miután túljutunk az újraértékelési szakaszon, egyszerűsíteni kezdjük életünket. Ha újból hazatérünk, el kell kezdeni elengedni olyan dolgokat, amely a földön tart bennünket. Köztük embereket, javakat és minden földi kötődést. Egyedül úgy érhetjük el mindezt, ha gyermekként kezdünk viselkedni. 

Az asszimilációs hetedik és egyben utolsó szakasza nem valósítható meg hatásosan, csak ha tiszta lényegére redukáljuk minden egyes élettapasztalatunkat.

Külső segítség: "Tánc a fátyol mindkét oldalán"

Sokan félünk attól, hogy öregedésünk során egyre inkább a gyermekeinktől függünk. Pedig ez a korosodást ünnepelni kell, nem pedig félni tőle. Azok, akik elkerülik az egyszerűsödés folyamatát, gyakran arra kényszerülnek, hogy fizikai vagy mentális elgyengülés eredményeként tapasztalják meg a gyermekivé válás folyamatát. Azok, akik vonakodnak visszatérni a gyermeki állapot ártatlanságához és egyszerűségéhez, megtapasztalják, milyen érzés egyszerre a fátyol mindkét oldalán táncolni. Ezekben az esetekben a fizikai kommunikáció nehézséget jelent, ám a lélek kommunikációja egy olyan spirituális szinten, mintha az illető már meghalt volna, nagyon hatásos lehet. Az ily módon végzett kommunikáció nemcsak, hogy könnyít az illető zavarán és csalódottságán, de arra is használható, hogy megadja az engedélyt a távozásra.

A második átmenet és a végső megállapodások

Bár a második átmenetet halálnak nevezzük, mégsem jelenti az élet hét szakaszának végét. A halál lehet nehéz vagy gyönyörű folyamat minden résztvevőnek, mint egy végső ajándék. Azok, akik teljesen megértik ezt a folyamatot, megbecsüléssel és nyugalommal fogadják az ajándékot. Azoknak viszont, akik nem, nehéz lesz az elengedés. Ha minden fél egyetértésben van, megvalósul a végső megállapodás. Egy fontos megállapodás azzal az egyénnel, akit arra választunk, hogy jóváhagyja távozásunkat. Elég, ha a lányunk vagy a fiunk azt monda: "Jól van, apa. Most már mehetsz. Szeretünk. Ne aggódj, gondját viseljük anyának." 

Végső megállapodásaink másik fajtája az, amit azzal az egyénnel kötünk, aki "üdvözlőnk" lesz. Ez rendszerint olyasvalaki, aki elég jól ismer bennünket ahhoz, hogy a másik oldalról kezet nyújtson, és köszöntsön minket odahaza.

Steve Rother